Prológus

Sziasztok! Így, 2 hónap és sok ötletelés után mégiscsak arra jutottam, hogy ezúttal elkerülöm a természetfelettit bármennyire is nehezemre esik, és végre Liam kapja a főszerepet a blogomban. Sokan kérdeztétek a The Victim-nél is, hogyha Liam a kedvencem akkor miért Zayn-nel írok? Igazából én nem ez alapján válogatok, hanem eldől a fejemben egy sztori és végiggondolom mind az 5 fiúval, amelyikkel meg a legjobban sikerül ő lesz a főszereplő. Nos, mint látjátok ezúttal Liam-re esett a választásom. Márpedig azért is mert égbe-főbe kerestem egy olyan történetet amiben Liam Payne a punk rosszfiú de seholsem találtam, szóval úgy voltam vele hogy na, akkor én megírom. 

Szeretnék egyszer egy nem fanfiction-t is írni, remélem annál is ugyanúgy fogtok támogatni mint ahogy eddig tettétek. 

Jó olvasást a Prológushoz, nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, mégha ebből sokat nem is lehet kikövetkeztetni,de a trailer-ben eseménydúsabb a leírás. xx 

Vállam segítségével szorítom fülemhez a telefont, közben óriási táskám legalján turkálok, hogy végre megtaláljam az öngyújtómat. Tornacipőm alja cuppog a sárban ahogy levágom az utat Bella háza felé.

- Aha. - válaszolok barátnőmnek, pedig igazából fogalmam sincs mit mondott az imént.

Már vagy harmadjára forgatom fel az egész készletet, találok mindent, rágótól kezdve napszemüvegig, de az a rohadt gyújtó tökéletesen elbújt előlem. Az eső megint zuhogni kezd, lassan az ujjaim között szorongatott cigicsikk is teljesen elázik.

- Hallod, le kell hogy tegyem. Nemsokára ott vagyok, szia Bella! - rázom le gyorsan.

Szitkozódva hajítom bele a készüléket is a sok kacat közé, a keresést végleg feladom. Alig várom hogy holnap elhúzzunk arra a fesztiválra, tényleg rámférne a kikapcsolódás.

Épp elakarom dobni a nedves csikket, de a kezem megdermed a levegőben. Felsikítok ijedtemben, reflexszerűen csapom képen az előttem álló, halálra hasonlító srácot. Szívem a torkomban dobog, egyedül az nyugtat meg hogy vannak körülöttünk emberek. Ahhoz képest hogy megpofoztam őt, féloldalas mosoly kerül az arcára. Elengedi a kezemet, de a cigit kiveszi belőle.

- Az az enyém, add vissza. - mondom egyszerűen.

Nem reagál rá semmit, hanem előhúzza jobb zsebéből a saját öngyújtóját, és a cigaretta elejéhez emeli. A szakadó eső, meg a vizes bagó ellenére az pillanatok alatt  füstölögni kezd. A csapadék friss illata egybevetődik a dohos szaggal, a szavak a torkomon akadnak ebben a 2 percben. Fogalmam sincs mi ütött belém. Jobban szemügyre veszem megállítómat, kezdve feltűnő, ezüstszürke piercing-jeivel. Egyik szemöldökét, jobb orrkagylóját, illetve rózsaszín, telt ajkait döfik át a kerek fémek. Fekete színű fültágítóját kissé kitakarja barna haja, mely az elázottságtól rálapul a fejére. Hosszú ujjú pólója nyakrészétől tetoválás fut felfelé, egészen tarkójának az alsó vonaláig. Vajon az egész teste tetovált? 

Aranybarna szemei kifejezéstelenek maradnak, mindössze a megbúvó sötétséget látom bennük. Megrázom a fejem, egy sóhajt hallatva térek vissza a jelenbe és tárom ki kezemet, jelezve hogy adja oda a cigimet.

- Szívesen. - hangjától borzongás fut végig egész testemen, mégis fent tartom a magabiztos látszatot.

Egy lépést közelít, parfümjének erős aromája beleivódik szaglószervembe. Gyomrom mintha kocsonyává válna ebben a másodpercben, lefagyva követem szemeimmel ahogy ajkai közé szorítja a cigarettát, annak kifújt füstje keveredik az esőcseppekkel, majd elveszik a levegőben.

Végül tartva a szemkontaktust, mutató-és középső ujjam közé helyezi azt, és úgy ahogy idekerült, el is tűnik előlem.