6. Rész - Félresikerült tervek

Sietős léptekkel igyekszünk vissza a parthoz, mindketten csak remélni merjük hogy nem maradtunk le barátnőmék köréről. Maximum 10 percet lehettünk távol, a szervezők meg nem hiszem hogy elkezdték pontosan.

A tónál kisebb félkör verődött össze, mindenki koktélokkal a kezeikben áll a víz körül, és hallgatják ahogy a színpadról beszél a bemondó. Lábujjhegyre állva lesem meg mi történik a középpontban, de Dylan a magas testalkatának köszönhetően jobban belátja a terepet.

- Látom őket, már felálltak a rajthoz. - tájékoztat, és előrébb tolakszik hogy én is láthassam.

A part jobb oldalán helyezkednek el, egy piros szalaggal kialakított hosszú, széles téglalapban. Shelley nyakában ül Bella, és ahhoz képest hogy távol állunk, látom teljesen beszari arckifejezését. Csoda lesz, ha a versenyszám végére nem ritkítja meg a szőkeség haját.

- Felkészülni... - kezdi a pasas a mikrofonnál - Rajt!

A tömeg őrjöngeni kezd, mindenfelől mást ordibálnak a versengőknek. Hamar kikövetkeztetem hogy a kör győztese az, aki előbb eléri a téglalap végét. Legjobb barátom ordítani kezd Bella-éknak, akik valljuk be eléggé lemaradtak. Shel egyensúlya folyamatosan meging a kapálózó lány miatt, oda sem merek nézni. Megspékelem a fiú kiáltozását egy füttyentéssel is, csakhogy abban a pillanatban a közepes hangerőn szóló zenét is túlszárnyaló placcs hallatszik. 

- Atya ég - temetem tenyerembe az arcomat.

Ellenben az én reakciómmal, a srác cseppet sem együttérzően felröhög, oldalba böki a mellette álló fickót. A fekete hajú borostás személy felhúzott szemöldökkel nézi a vihogó gyereket, tökéletesen le lehet olvasni az arcáról mit gondol. "Ez meghibbant."

- Láttad mekkorát borultak?! - mutogat levegőért kapkodva - Hú anyám, de bénák!

Teljesen elvörösödik a feje, képtelen abbahagyni a nevetést.

- Dyzzle, ne legyél már ilyen bunkó. - szidom le sóhajtva, de még belőlem is kitör egy kisebb kuncogás amikor feláll a két lány, tetőtől talpig iszaposan.

- Jó-jó, de ezt esküszöm le kellett volna videózni...Remélem Sam megtette, mindjárt megkeresem.

Könnyeit törölgetve indul el az embersokaság túlsó felére, azonban nem megyek utána. Hallom ahogy a beszélő gratulál az 1. helyezetteknek, aztán következik a 2. felvonás. Még van időnk a saját körünkig, addig is szükségem van valami italra mert szomjan halok ekkora hőségben. 

Bele sem merek gondolni mi mit fogunk művelni, én tuti biztos hogy lefogok esni Dylan nyakából. 

Elmélkedésemből a papucsomba szivárgott forró homok zökkent ki, így gyorsan kiverekedem magam a helyemről, és megindulok Benjamin pultja felé. 

Egyáltalán nem vagyok messze attól, szóval nem számítok arra hogy pont most látom meg. Úristen, nem lehet igaz. Akkora ez a fesztivál mint fél New York, és ez már kitudja hányadik eset. Ez is bizonyítja azt hogy véletlenek nem léteznek. 

Vizes testtel, fürdőgatyában kerül egyre közelebb hozzám, az én szívem pedig mindvégig dübörög a mellkasomban. Felsőtestét mindössze egy tetoválás fedi, nem úgy mintahogy elképzeltem. Egy nagyobb szimbólum a bordáján, a lábain meg semmi - ezért eléggé meglepő, hogy kezein egy cm szabad hely sincsen.

Elidőz a tekintetem izmos hasán, sejtelmem sincs arról mi fog történni ha mellém ér. Félek a szavaitól, félek a bosszújától amit tervez. Észbekapok, rögtön fordulnék le a bárhoz, de már túl késő. 

Megérzem nedves tenyerét a csuklóm körül.

- Csak nem rosszat álmodtál az éjjel? - kérdi gunyorosan.

Szikrázó pillantást vetek rá, elhatározom hogy nem tűnök gyengének. Bármennyire is lélegzetelállítóan néz ki.

- Azt álmodtam hogyan nyírlak ki.

A punk felröhög, de ettől olyan megalázóan érzem magam hogy inkább elfordítom a fejemet. Ennyire csaknem volt rossz.

- Igyál velem valamit.
Hanglejtése ezúttal lágyabb, először el sem hiszem hogy tényleg ő beszél.
- Most nem tudok.
Őszinte válaszomat követően összehúzza a szemöldökét, állkapcsa megfeszül.
- Csak nem neveztél erre a hülye játékra?
- De, képzeld neveztem és nem érdekel mit gondolsz! - fonom keresztbe a kezeim.
Ábrázata megváltozik, olyannyira nem tetszik neki hogy így beszélek vele hogy ölni tudna a szemeivel. Közelebb lép.
- Épp arra gondoltam hogy jók a melleid ebben a bikiniben.
Ahogy befejezi a mondandóját a fejem forrni kezd, a roppant meleg levegőt kétszer annyira forrónak érzékelem. Gyorsan leeresztem magam mellé a végtagjaimat. A punk végignyal alsó ajkán, képtelen eltüntetni perverz vigyorát.
- Elhiszed hogy megfektetlek még a héten?
- Hogy lehetsz ekkora paraszt? - sóhajtom, azonban zavaromat nem tudom teljesen elrejteni előle. - Még a nevedet sem tudom, de már a szexen jár az agyad.
- Ha iszol velem egyet, elmondom a nevemet.
Szemeimet forgatva adom meg magam, hiszen bármennyire is megakarom magam győzni arról hogy maradjak távol tőle, annál jobban alakul ki bennem az ellenkezője.

*

A 6. pohár whiskey után már kezdem kicsit labilis állapotban érezni magam, attól tartok ha most nem állok le akkor nem csak magammal, hanem Dylan-nel is kicseszek. A versengők a 4. turnusnál tartanak, viszont az első versenyszámon kívül nem láttam egyiket sem.
Szédülve leugrok a bárszékről, s annak háttámlájába kapaszkodva próbálom visszanyerni az egyensúlyom. Nem lesz ez így jó. A srác lehúzza italának a maradékát, majd ugyanilyen módon mellém kerül, vaskos kezeivel közrezár. Nem tiltakozom, egyszerűen nekidőlök csupasz mellkasának és várom hogy csillapodjon a rosszullétem. Egyenletes szívdobbanásai kellemes érzéssel töltenek el, hosszú idő után most tapasztalom először azt az érzést. Biztonságban érzem magam mellette, holott talán ő az a személy akitől tartanom kellene.
Felemelem a fejem, tekintetemet barna szempárjába fúrom. Nehezemre esik nem az ajkait figyelni ahányszor megmozdítja azokat. Szinte remegek a vágytól, s fogalmam sincs arról hogy csak az alkohol hozza-e ezt ki belőlem vagy semmi köze ahhoz.
JimBeam illatú lehelete megcsapja az orromat, mely parfümjének aromájával keveredik. Megtörök.
Képtelen vagyok tovább visszatartani, tisztán látszik hogy a száját figyelem. Az alkoholtól enyhén megduzzadt, halványrózsaszín színe is sötétedett pár árnyalatot.
Csókolj meg! - sikoltja egy belső hang.
A punk egyik kezével az újratöltött poharáért nyúl, hátravetett fejjel lehúzza azt, majd olyan hirtelen csap le ajkaimra hogy az első másodpercekben reagálni sem bírok. Szívem kiakar robbanni a helyéről, testem meg olyan szinten bizsereg hogy ezt nem tudom hová tenni.
Végül visszacsókolok.
Ajkai még nedvesek az előbb megivott szesz miatt, annak egy része lefolyik a torkomon mialatt mozgatja a száját. Teljes extázisba esek, végtagjaim feljebb siklanak egészen barna hajáig.
Az övéi viszont lefelé mennek, durván belemarkol a fenekembe, ezzel nekitaszítva a pult szélének. Nyögés törik ki belőlem, még az sem zavar hogy belevág a törzsembe az érdes fa.
2 nap alatt többször is eljátszadoztam ezzel a gondolattal, de egyszer sem hittem hogy ennyire megbódulok tőle.
Mégjobban elpirulok a fütyülésektől, muszáj levegőhöz jutnom. Égő orcával távolodok el tőle, hagyom hogy a lágy szél megcsapja azt és lenyugtasson. Hiába, csókjának íze visszavonhatatlanul ott izzik ajkaimon.
Olyan érzelmeket hozott ki belőlem amiket nem lett volna szabad ilyen korán. Van benne valami ami vonzz, taszíthatatlanul.
- Most már... - nagy levegőt veszek - ...elmondod hogy hívnak?
Figyelemmel követem ahogy ujjai közé veszi egy vörös tincsemet, s töprengően hümmög, mintha nem tudná a saját nevét.
- Liam Payne. - felcsavarja mutatóujjára hajszálamat, végre rám néz.
- Ilyen nehéz volt? - heccelem.
Édes mosolyt ölt fel, olyat amit eddig még nem volt szerencsém meglátni. Feltűnik a benne lakozó ártatlan fiú aki valamikor Ő volt, azonban mára elveszett. Vajon milyen lehetett az élete felnőtté válása előtt, hogy kőszívűvé vált? Ketyegőm összeszorul a felvetéseim hatására, megsajnálom őt.
Elítéltem azért mert megvédett, és arra nem is gondoltam hogy gyerekkorában kétszeresével kaphatta ezt. Így, félig részegen kellett erre rájönnöm.
Bűntudattal telve hámozom ki magamat a kezei közül, emellett a bártól is eltávolodok.
- Mi van? - rántja fel a szemöldökét.
Mosolya felszívódik mintha sose létezett volna, és visszatér a kemény ábrázat.
- Semmi. - vágom rá egyből. - Mennem kell.
- Hát persze... - jegyzi meg epésen, az azt követő másodpercben pedig már az újabb piát kéri.
Lelkifurdalásom immár a torkomat fojtogatja,  oly nehezen indulok el megkeresni a többieket mintha ólmot pakoltak volna a lábaimra.
Minden lépéstől egyre jobban szédülök, még ez a pár pohár whiskey is teljesen a fejembe szállt. Arra vártam hogy végigszáguld az ereimen és elfelejtet velem mindent, de sajnálatos módon ahhoz nem volt elég.
Megtámaszkodok kicsit az egyik közeli fában, s megmasszírozom fájó fejemet. A külvilág elhomályosodik előttem, helyére az a bizonyos kép kerül amikor a feketeségen kívül az azokon száguldozó csillagokat látod. Várnom kell pár percet hogy újra útnak tudjak indulni.
Sűrűn pislogok egymás után, hallom ahogy a beszélő felkonferálja a 6. csoportot.
- Dylaaan! - kiáltom el magam.
Minden körülöttem lévő ember rámbámul, de én csak egy grimaszt vágok és folytatom a kiabálást. A torkom pillanatok alatt reked be, viszont nem hiába. Kicsit később meglátom előbukkani a fiú fejét a tömegben, én meg azonnal a karjaiba esek. Lábaim feladják a szolgálatot.
- Vigyél... - sóhajtom a mellkasába.
- Na ez szép. - horkant fel, hangja idegessé válik. - Bebasztál.
Mérgesen ragadja meg a csuklómat és húzni kezd, holott alig állok a lábaimon. Úgy elködösültek az érzékeim hogy fel sem fogom miért viselkedik így. Teljesen máshol járok. A testem itt van ugyan, de agyban visszamegyek az időben.
Szabad kezemmel végigsimítok lüktető ajkaimon, azonban felszisszenek ahogy egy konkrét ponthoz érek. Ez eléggé visszaránt a jelenbe, összeráncolt homlokkal veszem szemügyre a mutatóujjamat. Halvány vércseppek helyezkednek el a bőrön.
Dobban egyet a szívem, sec-perc alatt törlöm meg a számat - holott tudom hogy a seb megfog látszódni.
Az egyik tómenti sövény árnyékában megállunk, ahol a két lány is helyet foglal. Bella és Shelley csurom vizesen, szétterülve alszanak a pokrócokon. Azonnal leszeretnék vetődni én is melléjük, s hosszú órákon át aludni, azonban Dylan szidását képtelen vagyok elkerülni.
- Belementem ebbe a hülye játékba miattad, erre itt vagy részegen és szart sem tudsz csinálni. Egyáltalán kivel basztál be? Miért nem jöttél utánam? Egyedül sem lehet már téged hagyni?
Időbe telik mire megértem a kérdéseit, de válaszolni nem tudok. Fejfájásom egy magasabb szintre lépett, a forróságtól pedig patakokban folyik rólam a víz. Felsóhajtok.
A fiú ingerülten guggol le öntudatlan mivoltom elé, homlokát ráncolva vesz szemügyre. Látószervem nagy valószínűséggel halványan véreres, mint mindig amikor whiskey-t iszok - úgy festhetek akárcsak egy beszívott ember.
- Az a gyerek volt. - esik le neki a tantusz - Leitatott, mi?
- Liam-nek hívják.. - motyogom elkámpicsorodva.
Melegség lepi el a bensőm, még a nevét is jól esik kimondani. Ettől viszont a bűntudatom nem nyugszik le.
- Sierra... - mély levegőt vesz - ...nem tetszik ez nekem.