12. Rész - Megalázottság

Bella teljesen letablózva hallgatja amit mesélek neki, az én szívem meg még mindig rettenetesen sajog. Alig bírom becsatolni a bikinim felsőrészét a kezeim remegésétől. Belegondolok a legrosszabbakba, hogy mi van ha egész nap így fog velem viselkedni, vagy ha visszaadja nekem ezt az egészet? Ha leitat, aztán megbasz és soha többet nem keres?

Lúdbőrözni kezdek ezekre a feltevésekre, inkább a jókkal tömöm meg a fejem. Minden rendben lesz.

Többre nem telik.

- Hagyd, majd én. - sóhajt egyet Bells, s egy egyszerű mozdulattal a helyére csatolja a pántot.

- Köszi. - nézek rá hálásan.

Nyugalmat erőltetve magamra mászok ki a sátorból, ahol rögtön szembetalálom magam velük. Nagyot nyelek a meztelen felsőtesteket látva, de védelmemre szolgáljon ők is ugyanilyen módon néznek végig rajtunk.

A hangszórókból üvöltő Bumpy Ride szám hatására dübörög a fejem, teljesen elfeledteti velem a problémáimat. Nem hülyeség hogy a zenének nagy hatása van az emberre.

Magabiztosan sétálok melléjük, s megbátorodva nézek fel a barna szemekbe. Gyomrom mint mindig, ezúttal is görcsbe rándul és az olyan régen érzett pillangók felélednek odabent.

- Mehetünk.

Szimpla bólintást kapunk mindkettő punk-tól, majd elindulunk a kék területre. Pontosabban ahol a kialakított medence, meg csúszdák helyezkednek el. Tisztában voltam vele hogy ez a legnagyobb fesztivál az egész Földön, de hogy még egy kisebb csúszdaparkot is betelepítettek arra sosem gondoltam volna. Az biztos hogy megéri a pénzed a Woodstock-ra költeni. Mondja ezt az akinek a szülei fizették a jegyét.
Már messzebbről is kirajzolódnak a színes csúszdák körvonalai, meg az azok alatt mászkáló hangyaméretű emberek. Hülye voltam hogy azt hittem a mi területünkön lesz a legtöbb személy a tó miatt. Ehhez képest az a kis nyamvadt tó semmi.
Rengeteg ember tolong a liftnél ami felvisz a csúszda tetejére, és ez a látvány annyira magába kebelez hogy megfeledkezek előbbi sérelmeimről. Az adrenalin végigszáguld az ereimen, legszívesebben rohanni kezdenék mint egy kisgyerek.
Félszemmel a belém karoló Bella-ra lesek, aki ugyanekkora csodálattal nézi a csúszdaparkot. Feltűnik hogy csakis a medencékre épül az egész terület, sehol sem látok színpadokat.
- Az egész kék területen nincs is koncert? - kérdezem kíváncsian.
Így érthető lenne hogy miért a zöld, azaz a mi területünkön sátoroznak a legtöbben. 

- Csak pia, csajok, és fürdési lehetőség. - kacsint rám Louis. Eléggé furán nézünk rá mindketten, ezért is ráfagy az arcára a mosoly és korrigálja a mondatát. - Meg persze pasik.

Liam egész gyaloglásunk alatt csendben halad, ha a haverja kérdezi valamiről akkor is egy szóval válaszol. Szuper, elcsesztem az egész napját. Valószínűleg azt tervezte hogy csak Louis-val jönnek erre a területre szórakozni, inni és csajozni.

Ehelyett annak a lánynak a társaságában kell lennie aki "felültette". Pedig ez nem így van. Ó, ha tudná mennyire nem...

- Na, eszünk valamit előtte? - torpan meg a legközelebbi gyorskajáldánál -természetesen Louis, ugyanis ő dumált egészen idáig-.

Összenézek a barátnőmmel, utána meg az étkezdének támaszkodó barna szeműre vezetem a tekintetem. Mellkasa előtt keresztezi a kezeit, így izmai megfeszülnek a karjain. Elkapom a fejemet.

- Aha. - válaszol helyettem is Bella, s felerőltet magára egy mosolyt.

Nem csak én érzem a kellemetlen hangulatot.

Alig találunk üres helyet a fatető alatt, azt az egyetlen, sarokban rejtőző asztalt is az utolsó másodpercben fedezem fel. Dugig van az egész, mindenhonnan másféle nyelven szólalnak meg, a különböző illatok meg mégjobban előhozzák az étvágyamat.

- Elmegyek rendelni. - ajánlja fel Louis, barátnőm meg rögtön vállalja hogy csatlakozik hozzá.

Olyannyira meglódul a pulzusom az miatt hogy kettesben kell lennem Liam-mel, hogyha most ide merne nézni Bells akkor meghalna a pillantásaimtól.

Igyekszem magamba fojtani az előbb felgyülemlett érzéseimet, és poker face-szel helyet foglalni a sarokban.

Képtelen vagyok bármit is leolvasni a punk ábrázatáról, s még a személyisége sem tiszta előttem. Van hogy tök édes, törődik velem, flörtöl, aztán bunkó, vagy a kettő között valahol. Jelen pillanatban szerintem a köztes állapot jellemző rá.

Helyet foglal mellettem, majd kihúz egy cigicsikket a dobozból amit idáig a markában szorongatott. Könnyed mozdulatokkal gyújtja meg és szorítja telt ajkai közé a szálat. A forróság megtámadja az arcomat, hirtelen nem tudom hová nézhetnék hogy ne lepleződjek le. Szemei sarkából rámpillant, minthacsak megérezte volna hogy zavarba jöttem. Kérlek, annyira csak nem lehetek vörös.

- Kérsz? - nyújtja felém a dobozt.

- Mást kérnék... - motyogom olyan halkan, hogy 100%-ig biztos vagyok benne hogy nem hallja.

Magam sem tudom mi ez az új, magamban beszélek szokásom de már több hete elkezdődött és nagyon idegesítő.

- Mi? - kérdez vissza.

Automatikusan megrázom a fejemet. Olyan közelről érzem meleg leheletét, hogy ha eddig még nem jöttem volna eléggé zavarba akkor ezúttal biztos. Tartózkodva billentem oldalra a fejemet, szívverésem másodpercek alatt a kétszeresére ugrik. Ott érzem a számon a múlt éjjeli csókokat, minden egyes érintését. Bármit is tesz, képtelen vagyok arra hogy ne kívánjam őt.

Minden porcikám remeg belül egyetlen tapintásért is.

Már egy ideje egymás szemeibe bámulunk, a szokásosnál sokkal közelebb hajol hozzám. Nem szabadna. Le merem fogadni hogy azt hiszi hogy megint szépen rám néz és megint a sátrában kötünk ki. Fenébe, bár ne lenne igaz. Olyan naiv vagyok.

Átfújja résnyire nyitott számba a füstöt, a következő pillanatban meg már nem a füst az egyetlen dolog ami megtámadja ajkaimat. A láthatatlan, pattogó szikrák beterítik a körülöttünk lévő teret.

Nyaka köré fonom a kezeimet, tarkójánál pedig összekulcsolom azokat, s még közelebb húzódok hozzá. Eszméletlen érzés csókolni őt. Olyan kiszámíthatatlan droggá vált számomra hogy magamra sem ismerek a közelében. Ameddig távol vagyok tőle úgy tűnik kibírom, és mindennél jobban haragszok rá, viszont ahogy közel kerül hozzám a haragom elpárolog. Nincs visszaút, már nincsen.

Felhevült testünk összetapad, arcom teljességgel parázslik ajkai ízétől. Eszem ágában sincs leállni, és úgy tűnik neki sincs. Nekinyom  a pad háttámlájának, s felém támaszkodik, tetovált kezei megfeszülnek ahogy tartja magát. Csiklóm lüktetni kezd, így már a sóhajtozásokat sem tudom magamban tartani.

- Khm. - köszörülik meg a torkukat a visszaérkezett barátaink. 

Liam elszakad a számtól, azonban nem mászik le rólam. 

- Igen? - kérdi úgy, mintha teljesen normális lenne hogy ennyi ember előtt majdhogynem pornót adunk.

- Nem zavartatjátok magatokat látom, de a kaját gondolom nem a barátnőmön fetrengve akarod megenni. - vonja meg a vállát Bella, és a Punk elé csúsztatja a hamburgerét.

Kuncogva eltolom magamtól a srácot, majd én is a kajámért nyúlok. 

Aztán irány a medencék.

*

Miután megkajáltunk, Liam-nek nem igazán a csúszdázás volt a célja. Valahogy éreztem hogy nem tekinti befejezett ügynek amit elkezdtünk az asztalnál, így nem mondanám hogy meglepett amikor ott hagytuk Louis-ékat és eljöttünk elég messzire ahhoz, hogy ne lássanak minket.

Automatikusan csukódnak le a szemeim ahogy magához ránt, megkeményedett erekciója nekisimul a fenekemnek. Izmos kezei körbefonják a derekamat, míg állát a vállamra támasztja. Egyszerre érzem a forróságot, és ahogy a hideg futkos a bőrömön.

Szívem vadul dübörög a mellkasomban, minden egyes pillanatát kiélvezem annak hogy itt van velem. Messze vagyunk a tömegtől, a zenétől, errefelé senki sem jár a délutáni órákban.

Egy darabig még ugyanilyen módon tart a karjai között, aztán egyik keze feljebb siklik a testemen. Gyengéden markol bele a mellembe, s ennek következménye képen a bikinim felsőrésze arrébb csúszik. Jólesően felsóhajtok, már ettől a mozdulatától is kicsordul a nedvem odalent.

- Folytassam? - suttogja a fülembe, leheletét kétszer annyira forrónak érzékelem mint amilyen eredetileg.

Nem tudok egy épeszű szót sem kinyögni, azt hiszem nem veszi komolyan ezt az egész "folytassam?" dolgot, de úgy tűnik mégis. Mivel a hirtelen jött extázistól vezérelten képtelen voltam kibökni hogy "igen", Liam leeresztette a kezeit.

Kicsit oldalra dőlök, majd megfordítom a fejemet hogy rátudjak nézni.

- Liam... - kezdem bizonytalanul, de a szavamba vág.

- Nem adtál választ. Ha akarod, mondd hogy folytassam.

- Mi-miért ilyen fontos ez?

Felnyögök ahogy erősebben szorít meg, felteszem azért csinálja hogy érezzem a farkát.

- Igen, folytasd. - jelentem ki vággyal teli hangon.

- Micsodát?

Ó, szóval ennyi nem elég neki. Úgy utálom hogy mindig, minden körülmények között zavarba tud hozni.

Leheletét továbbra is ott érzem a nyakamnál, légzése kissé egyenletlen a felizgultságtól. Huncut mosoly kúszik az arcomra, bár ő ezt nem látja. Hirtelen ötlettől vezérelve fordulok meg a kezeiben, és csúsztatom tenyeremet a dudorára. Alsó ajkába harapva igyekszik kontrollálni magát, ám amikor elkezdem simogatni felnyög, arcát a hajamba temetve nehezedik rám.

Teljesen lázba hoz hogy rám bízta magát, azonban próbálom nem elveszíteni a fejem és tovább csinálni amit elkezdtem.

Masszírozni kezdem a péniszét, mely már olyannyira kemény hogy a hasa alját verdesheti. Liam nem tudja szabályozni az indulatait, cseppet sem óvatoskodva kezdi el szívni a nyakamat, pont ott ahol éjjel is.

Ettől egy másodpercre megfeledkezek arról mi lenne a dolgom, de mikor észbe kapok megteszem a következő lépést is. Megbátorodva csúsztatom be a kézfejemet a gatyájába.

- Oh-uh, basszameg. - nyög fel öblösen, és megszorítja a fenekemet.

Végtagjaim eleinte remegnek, minden vicc nélkül mondom hogy óriási van neki, pedig nem is látom.

- Várj... - lihegi, és megerőltetve magát kihúzza a nadrágjából a kezemet.

- Mi a baj? - tátom el a számat.

Valamit rosszul csináltam?

Percekkel később megtudom hogy semmi ilyenről nincs szó, mindössze csak elakarta kerülni hogy bárki is meglásson minket. Az egyik nagy törzsű fa mögé húzódunk be, ahol Liam rögtön letolja a gatyáját.

Az egész fejem lángba borul ahogy meglátom, számat harapdálva, kérdések nélkül térdelek le elé.

Megmarkolom golyóit, miközben végignyalom a hosszát. A punk magába fojtja a hangokat, szemei összeszorulnak, feje hátracsuklik. Olyan eszméletlenül szexi.

Éles sóhajt présel ki magából ahogy számba veszem a felét, kezei megrándulnak, láthatóan nem tudja mihez kezdjen velük. Lassan kezdem el szopni, s igyekszem az egészet bekapni de már így is elég kellemetlen érzés.

A punk mély nyögései totálisan felizgatnak, alig bírom megállni hogy ne adjak ki én is valamiféle nyöszörgést.

- Olyan...jó... - suttogja.

Megint az egészet szeretném bevenni, csakhogy kaparni kezdi a torkomat, kissé eltorzult arccal húzódok hátrébb.

Váratlanul érnek a hajamba markoló kezek, megijedek amikor Liam olyannyira a számba tolja magát ameddig eddig még nem volt bent. Nem tudom hátrahúzni a fejem, megszólalni sem, ráadásul olyan érzés mintha fuldokolnék. Kicsordulnak a könnyeim, képtelen vagyok folytatni. De nem enged el.

Egy ideje már nem mozdítom sem a nyelvem, sem a fejem hátha így elereszti a hajtincseimet, de ehelyett előrébb nyomja a csípőjét.

Látószervemet mégtöbb könny önti el, torkom nem bírja tovább. Fulladozva köhögni kezdek, egy erőteljesebb mozdulattal pedig hátrarántom magamat. Nyakamat szorongatva bambulok a földre, a könnycseppek meg folyamatosan csordulnak ki a szemeimből. Olyan rohadt bizarr ez az egész, hogy volt képes erre? 

Érezte hogy nem bírom, ennek ellenére folytatta. Nem tudok ránézni, ahhoz túlságosan megalázva érzem magam.

Egy szál bikiniben ülök a sáros földön, a nyelőcsövemet továbbra is megtölti az a kellemetlen érzés, és még ő is hallgat. 

Halk szitkozódást hallok, végül mocorgást. 

- Most így hagytál felizgulva?

Először azt hiszem rosszul hallok, elképedve emelem fel a fejemet. Így a fiú tökéletes rálátást kap nedves szemeimre. Mintha kést szurkálnának a szívembe. Újra és újra, folyamatosan.

Megköszörülöm a torkomat mielőtt beszélni kezdek, s minden erőmmel azon vagyok hogy ne bőgjem el magam.

- Neked komolyan nem tűnt fel hogy fájt? Miért húztad rá a fejem? Mi ütött beléd?

Felmordul a kérdéseimre, a grimaszai ráfagynak az arcára. Ugyanakkor nem hagyja abba a stírölésemet.

- Szólalj már meg! - emelem fel a hangom, kezdek vörösödni a megaláztatástól.

Körülbelül még 3 percet várok, hátha válaszol valami értelmeset, de amikor ez nem történik meg felállok, és ott hagyom egyedül. 

Bombarobbanás szerűen törnek felszínre a könnyek, a látásom elhomályosodik. Épp annyi lépést sikerül megtennem hogy visszaérjek a barátnőmékhez, ott viszont összeesek a zokogástól.

- Mi a szar? - siet oda hozzám Louis, s vállaimon végigsimítva próbál megnyugtatni.

A kedves gesztustól még jobban elérzékenyülök, már-már fáj az oldalam a sűrű hüppögésektől.

- Sierra, mi történt?! - ölel át nyomban Bella, szívverésén észlelem hogy nagyon megijesztem. - Hol van Liam?

A punk neve hallatán jobban megszorítom a lány törzsét, és olyan durván beleharapok a saját ajkaimba hogy kicsordul a vérem. Ordítani akarok, csapkodni, és ezeket mind egyszerre Liam-re zúdítva.

- O-oly-a-an me-megalá-zó. - szipogok nagyokat, teljesen összekönnyezem a barátnőm csupasz vállát.

Közeledő lépteket hallok, amik csakis az előbb említett személyhez tartozhatnak. Beletemetem a fekete hajba az arcomat hogy véletlenül se keljen felnéznem rá, és enyhítek síró hangjaimon. Nem akarom hogy így lásson.

- A te hibád? - vonja kérdőre elvékonyult hangon a haverját Louis. Talán fél tőle, vagy elképzelésem sincs, de nagyon tartózkodó.