11. Rész - Pofonok

- És helyes a haverja? - firtat továbbra is legjobb barátnőm, de nem tudok annyira odafigyelni mint ahogy azt ő szeretné.

Folyamatosan a mellettem elhaladó embereket vizslatom, s közben majdhogynem lekaparom a tenyeremről a bőrt. Rengeteg kérdés tobzódik a fejemben, jelen pillanatban pedig azt a szót hogy "nyugodtság" nem ismerem. Nem lesz neki fura, hogy én is pont ott leszek? Emlékszik vajon valamire a tegnap éjjelből? Hogy fog hozzám viszonyulni? Bunkó lesz, vagy törődni fog velem ahogyan hajnalban is tette? 

- Sierra! - ráz meg a vállaimnál fogva Bella, mire valamelyest visszatérek.

Nagyokat pislogva bámulok előre, nagy nehezen kiegyenesítem ökölbe zárt ujjaimat. Felsóhajtok.

- Ne haragudj, de annyira tartok ettől az egésztől.

- Én itt vagyok, és te is tudod hogy nekimegyek ha bunkózni mer.

Eleresztek egy halvány mosolyt, majd a távolba meredek. Rengetegen vannak az említett falnál, meg a körülötte lévő bódéknál. Sok program zajlik egyszerre az egész fesztiválon, mi meg még alig néztük át őket. Remélem ha lecsillapodnak a kedélyek sikerül megtenni. 

Újból a belenézek a vizeskék szemekbe.

- Ami azt illeti, igen. Helyes a haverja.

Barátnőmnek felcsillannak a szemei, én azonban erre elhúzom a szám. 99,9%-ban biztos vagyok benne hogy Louis rányomul. Ezzel így nem is lenne semmi baj, csak nem akarom hogy Bella ugyanabba a hibába essen amibe én. Mindkettő fiú piszkosul helyes, és ráadásul még rosszfiúk is ami mindkettőnket vonz. Beleremegek már annak a gondolatába is, hogy megcsókol. Megduzzadt ajkaim lüktetni kezdenek, mintha összelennének köttetve az agyammal. Egyet pislantok, a kép meg máris ott lebeg előttem ahogy az ölében mozogva csókolom. Kiráz a hideg.

- Na, nyugi. - simít végig a karomon. - Tudod hogy én érzések nélkül is tudok testi kapcsolatba kerülni bárkivel, és rohadt jó lenne végre szexelni egyet egy helyes pasival.

- Ja, hogy te máris a szexre utazol, pedig ő még nem is tudja a neved. - nevetek fel a lány észjárásán. - Hát persze, mi másra? - húzza fel a szemöldökét kuncogva. - Na menjünk.

Újra visszatér az idegességem, vonakodva indulok meg a színes, teleírt fal felé. Több fiatal tini köszön oda nekünk, de olyannyira kapkodom a fejem hogy nem veszek róluk tudomást. 

- Ne keresd, akkor sosem találod meg. - bök az oldalamba a kelleténél erősebben.

Feljajdulok, reflexből kapok sajgó oldalamhoz. A kívánt hatást eléri, ugyanis többé nem keresek senkit. Igaza van. Bella világszemléje mindig más volt, ezt meg az idők alatt rámragasztotta, viszont néha megfeledkezek róla. Ide tartozik hogy csak pozitívan lehet gondolkodni, mert akár egy ártatlan, kétségbeesésből kinyögött negatív mondat meghatározhatja a jövődet. Hülyeségnek hangozhat egy olyan ember számára akinek semmi köze ezekhez a dolgokhoz, de így van. Nincs mit tenni.

Immár kitisztult fejjel lépek a színektől vibráló falhoz, és végigvezetem azon a tekintetem. Olyan zsúfoltan vannak írva a mondatok hogy egyenlőre fogalmam sincs hová tudnék kanyarítani valamit.

Bells velem ellentétben felmarkolja a legrikítóbb színt, és pontosan a "BEFORE I DIE..." felirat alá odavési hogy "I wanna be fucked."

Vihogásomat visszafojtva nézem a türkizkék feliratot.

- Dehát már nem vagy szűz. - jegyzem meg, s ezalatt jót szórakozok az emberek pillantásain.

- Hátulról még igen. - húzza ki magát büszkén.

- Akarsz ezen változtatni, cica? - lép barátnőm mellé egy igen jóképű fiú, és nekitámaszkodik a falnak. 

Világosbarna haja tökéletesen mered az ég felé, egy kósza hajszál sincs ami nem ott állna ahol kellene. Halvány borosta fedi napbarnított arcát, míg mélyzöld szemei úgy bámulják Bella-t hogy majdnem kiesnek. 

Na, erre kíváncsi leszek. 

Barátnőm egész testével felé fordul, s ekkor már tudom hogy normális esetben hülye lenne visszautasítani ezt a pasit, de én itt vagyok így megfogja tenni. Tudja mennyire parázok ettől az egész Liam-dologtól, pont ezért nem fog elmenni hemperegni egy ismeretlen fickóval.

- Bocsi szépfiú, de keress mást akinél beadhatod ezt. - villantja ki neki a fogait.

Kezemet a szám elé téve kezdek el kuncogni. Ez a ledöbbent fej mindent megér.

Hogy annyira ne legyen feltűnő a kárörvendésem, gyorsan a kezembe fogok egy krétát, és a fal felé fordulok. Épp az egyik kedvenc számom szól a hangszórókból, ezért annak a szövegére hagyatkozok.

Magamban mosolyogva írom fel az Arctic Monkeys számból szedett, kissé sajátra variált részletet: "I wanna takes a sip of his soul."

- Rá gondolsz mi? - kérdi Bella. Ezek szerint sikerült leráznia a srácot.

Bólintok.

- Köszi, hogy nem mentél el vele.

- Ugyan már, hülye lettem volna itt hagyni téged. És bízok benne hogy az a Louis helyesebb lesz ennél. Mert ha igen akkor...baszdmeg! - kiált fel a lány, ugyanis olyan erősen marok a felkarjába hogy még nekem is fáj. 

Lélegzetvisszafojtva nézem az idefelé lépkedő punk srácokat, a szívem olyan gyorsan kezd el verni hogy félek összeesek. 

- Vegyél már levegőt, te hülye! - rángatja le magáról a karomat.

Gyorsan áramlik ki a tüdőmből a visszatartott levegő, a tenyerem izzadni kezd. 

Olyan kíváncsi vagyok arra milyen fejet fog vágni amikor meglát, hogy pislogni sem merek. Bámulok előre, az adrenalin egyre jobban tombol bennem, aztán végre felemeli eddig föld felé szegezett fejét.

Tekintetünk egyből összekapcsolódik, s abban a minutumban Liam megdermed Louis mellett. Földbegyökerezett lábakkal áll pár méterre tőlem, láthatóan nem számított arra hogy itt lát. Számomra hosszú perceknek tűnik a kínos farkasszemezés, de valójában csak pár másodpercig tart, utána utoléri felénk igyekező haverját.

Tanácstalanul nézek Louis-ra, aki mindössze csak egy kacsintást tud kipréselni magából mikor elénk érnek.

- Sziasztok, Bella vagyok! - töri meg a nyomasztó szitut a lány, és kezét nyújtja a fiúk felé.

- Liam. - préseli ki magából, mialatt végigvezeti szemeit a barátnőm testén. Idomain tovább legelteti látószervét mint kellene, ezért is Bells gyorsan kirántja a kezeit a punk-éből, és Louis-hoz fordul.

Az előbbi jelenet számomra rosszabb volt, mint a tegnapi, amikor mással smárolt. Tudta hogy itt vagyok, tudta, hogy ő a barátnőm, és kibaszottul nem érdekelte. Tisztában vagyok vele, hogy Bella-nak sokkal jobb teste van mint nekem, de legalább nem mutatta volna ki ennyire az érdeklődését iránta.

Rettenetesen sajogni kezd a szívem, alig bírom magamba fojtani a könnyeket. Egészen a következő pillanatig.

- Hát te mit keresel itt, Si? - kérdezi monoton hangon.

Pulzusom az egekbe szökik, hirtelen azt sem tudom mit érezzek. Legelőször nemis a kérdése jut el az agyamig, hanem a becézése. Emlékszik rá. De vajon az utána való eseményekre is emlékszik? 

Leküzdöm a bennem tomboló tüzet, és válaszolok.

- Mi az hogy mit? Tudtommal itt oda megy az ember ahová akar.

Összeráncolja a homlokát a béna válaszom hallatán, de úgy tűnik nem fogja erőltetni tovább. Megvonja a vállait.

- Ti írtátok fel ezt? - szólal meg hirtelen a másik srác, az "I wanna be fucked." mondatra bökve.

Észre sem vettem hogy ezalatt ők ketten már a falat tanulmányozzák. Bella nyilván elárulta neki melyik részre írtunk. 

- Ő volt. - biccentek a barátnőm felé.

Louis minden erejével azon van hogy ne vágjon meglepett fejet, csakhogy egyáltalán nem sikerül neki. Magyarázatot várva fordul a feketeség felé. 

- Tommo kezelésbe venné az ügyed. - ugratja a haverját Liam, mire az röhögve felhorkant.

- Az biztos.

- Tommo? - rántja fel a szemöldökét Bells.

- Tomlinson.  - magyarázza neki a kék szemű. - Te miért nem jöttél zavarba?

- Ennyivel nem lehet engem zavarba hozni. - nevet fel úgy, mintha valaki épp a világ legjobb viccét sütötte volna el.

Őszintén szólva örülök, hogy feloldódott a hangulat. Ha még 10 percig szótlanul kellett volna állnom Liam-mel szemben akkor ott helyben nyakon szúrtam volna magam valamivel.
- Elhiszed hogy sikerül a nap folyamán?
- Fogadni akarsz velem, Tomlinson?
Ez a röpke kis flört kettejük között eszembe juttatja a köztem és a Punk között lezajlott nem egyszeri párbeszédet. "Elhiszed, hogy megfektetlek még a héten?" Szemem sarkából a csendesen ácsorgó srácra nézek, bár nem sokáig. Nem szeretném ha rajtakapna azon hogy bámulom.
Ahhoz képest hogy eredetileg azért lettem idehívva mert jó hatással vagyok a fiúra, le se szar. Eddig mindig flörtölt vagy látványosan nyomult, ha épp nem húztam fel valamivel az idegeit. 
Végigfuttatom magamban az elmúlt pár percet, mégsem találok olyat amitől besértődött volna mint egy óvodás.
Segítségkérően nézek az összemelegedett párosra, de látván hogy egyikőjüknek sincs ínyére a nyomorom magamtól intézkedek. Gyerünk Sierra, kerek-perec megkérdezed. Tudnod kell emlékszik-e rá.
Megköszörülöm a torkomat, mire vonakodva rám néz. Tekintetéből nem tudok kiolvasni semmit, ezúttal nem. 
Azért viselkedhet így mert emlékszik mindenre, és nem akart azok után összefutni velem, mondván: nem kell a nyakamra egy kiscsaj aki koslat utánam csak azért mert felnyúltam neki.
Elhessegetem a lelkembe maró feltevést, hosszan kifújom a levegőt.
- Mennyi rémlik az éjjelből? - hadarom el gyorsan, s rögtön elkezdem nézni a mászkáló embereket.
- Miután elmentünk inni, nem sok minden. - vallja be őszintén - De reggel előbb felkeltem, szóval láttalak. Csak visszaaludtam...Azért összetudtam tenni a képet, főleg hogy mikor legközelebb felébredtem már hűlt helyed volt. Leléptél, szóval miért érdekel hogy én emlékszek-e? - rántja fel egyik szemöldökét.
Arcomra kiül a döbbenet, a szám másodpercek alatt fájdalmasan kiszárad. Na baszki, ez az egész most olyan mintha én használtam volna ki őt. Nem csodálom hogy alig akart idejönni.
- Ha megbaszlak még megis értem hogy lelépsz, de nem tettem semmi olyat ami rám nézve lett volna élvezetes. - néz mélyen a szemeimbe.
Kocsonyák módjára remegnek meg a lábaim, attól félek elájulok a bűntudattól. Olyannyira összeszorul a torkom hogy nem tudok megszólalni. 
Hosszasan legeltetem szempáromat az arcán, még mindig nem emésztettem meg teljesen az új információkat. Nagyon úgy tűnik hogy nem bánta volna ha ott vagyok amikor felkel. Mi ez az egész? A bunkó, minden este mást kúró punk srácnak a lelkébe gázolt valaki. Én.
- Ne haragudj. - bököm ki elvékonyult hangon.
Felhorkant.
- Leszarom. - vonja meg a vállait - Azt hitted érdekel? Csak nem szoktam hozzá.
Durr egy pofon. 
Erősen az alsó ajkamba harapok hogy ne buggyanjanak ki a könnyeim, igyekszek a leghihetőbb képemet alkalmazni ahhoz hogy ne lássa mennyire összefacsarta a szívemet az előbbi mondata.
Fogalmam sincs hogy azért jöttek-e oda Bella-ék mert hallották, vagy azért mert szimplán csak végeztek az enyelgéssel, de mindenesetre örülök neki.
- Nem akartok fürdeni egyet a koncertek előtt? - intézi hozzánk a kérdését a barátnőm. - Louis mondta hogy vannak valami csúszdák is odébb.
A hátam közepére sem kívánnám azt hogy tovább nézzem a szívbedöfő pillantásait, emellett meg még a bűntudatomon is enyhítsek, de valamiért reflexből rábólintok az ötletre.
Mi mást tehetnék? Menjek vissza a sátrakhoz és bőgjek, miatta?
Azt már nem.