16. Rész - "Én még sosem..."

Szinte minden másodpercben csekkoltam a telefonom képernyőjén az időt, de azok a rohadt számok nem akarták gyorsabban váltani egymást, sőt. Azon kívül hogy az időt sürgettem, még a Dylan-re hasonlító srácoktól is levert a víz. Alig vártam hogy eltűnjek Liam-mel együtt innen, remélhetőleg egy másik szektorba ahol 100% hogy nem futok össze vele, vagy Sam-mel.

Aztán most végre felém tart.

Dübörgő szívvel futtatom végig tekintetemet a megváltozott külsején, s ha az lehetséges ezúttal még vonzóbb és rosszfiúsabb mint volt. Barna haját magasabbra zselézte, így jobban látszanak a nyakán felfutó tetoválások, meg fekete fültágítói. Izmos testét világoskék, rövidujjú ing fedi, míg lábait egy bővebb, szakasztott farmer. Még innen is látom verejtékező homlokát, ám ez csak még jobban megindít.

Amikor odaér hozzám nem köszön, helyette derekam köré fonja két kezét, és forró csókot hint ajkaimra. Ellazulok karjai között, olyan nyugodtságot, és boldogságot érzek egyszerre amit még mindig nem tudok hová tenni. Alig telt el pár nap, mégis mintha évek óta ismerném, és mintha már annyira befészkelte volna magát a szívembe hogy fájó ürességet éreznék ha nem lenne ott - az utóbbit felesleges hasonlítgatni, hiszen így van.

- Hova megyünk? - kérdem tőle a csók után.

Szemeim még mindig a kipirult ajkakat vizslatják, amit gondolom észrevesz, ugyanis félmosolyra húzza a száját. Mindkét tenyerét a fenekemre vezeti, majd gyengén belemarkolva a fülemhez hajol.

- Először mehetnénk a sátramba. - suttogja, hangneméből pedig tisztán kihallatszik mit szeretne.

Akárhányszor arra céloz hogy feküdjek le vele, eszembe jut a mi kis fogadásunk. Habár ismerem magam annyira, hogy tudjam, úgysem fogom kibírni ezt a hetet anélkül hogy szexeljek vele - ilyen hamar azért mégsem akartam megadni neki az örömöt.

- Nem engedek. - rázom meg nevetve a fejemet, és kezeihez hátranyúlva visszavezetem azokat a derekamra.

Hiába, 1 másodperc elteltével újra lejjebb vannak.

- Úgyis megtörlek. - fúrja tekintetét az enyémbe.

Barna szemei csak úgy villognak, a lassan sötétségbe boruló ég pedig erre méginkább rásegít. Sokkal titokzatosabbá válik az arca. Ő tipikusan az a fiú aki csakis akkor nyílik meg neked ha kiérdemelted...vagy talán még akkor sem. Fogalmam sincs nekem megfog-e, de mindenesetre nem szeretném ezzel elüldözni magam mellől, Louis-nál meg hülye lennék kérdezősködni. Az lenne az első hogy rohanna Liamnek elmesélni mennyire tolakodó vagyok.

- Te szereted a Fall Out Boy-t? - csúszik ki hirtelen a számon.

Nem szándékoztam hangosan kimondani, mégis valamivel el kellett terelnem a másik dologról a gondolataimat.

- Az mi? - rántja fel egyik szemöldökét.

Totálisan olyan képet vág mint aki még nem látott fehér embert. Nos, én is hasonlóképpen nézek vissza rá - még a számat is eltátom.

- Egy rockegyüttes! Centuries? Light 'em up? The Phoenix? - kétségbeesetten várok a nagy áttörésre, ám Liam ahelyett hogy kezdené kapisgálni miről hablatyolok, mégjobban elveszik.

- Bocs Sierra. - rázza meg a fejét kínosan röhögve. - Életemben nem hallottam róluk. Tudod..punk zene, Sex Pistols, The Damned, The Clash, Ramones...én ez vagyok. Nem hülyeségből nézek ki úgy ahogy.

- Nem bántad meg? - simítom végig jobb kézfejemmel teletetovált karját.

- Nem. - vágja rá rögtön.

A heves válaszát követően elgondolkozok azon hogy mi volt olyan rossz ebben a kérdésben, de mivel nem tudok épeszű magyarázatra jutni, inkább maradok annál hogy amúgy is gyorsan felkapja egyes dolgokon a vizet.

Úgy döntök visszakanyarodok a bandákhoz amiket felsorolt.

- Jön valamelyik együttes ide?

- Nem lennénk itt ha nem jönne valamelyik ezek közül. - röpke mosoly kanyarodik az arcára, de sajnos gyorsan eltűnik.

Körülbelül 2 percig csendesen állunk egymásba fonódva, aztán megszólal a punk telefonja. Egy számomra ismeretlen dallamú szám kezd szólni, bár lehet csak a nagy háttérzaj miatt tűnik annak.

A fiú hátrébb lép tőlem, s a farzsebéből előhúzza a készüléket. Egyik fülét befogva védekezik a nem kívánt zaj ellen.

A telefonbeszélgetés alatt többször rám pillant amit nem tudok hová tenni, egyszerűen csak zavarba jövök tőle.

- Elmegyünk valakikhez. - közli, aztán kézen ragad és lépkedni kezdünk valamerre.

Szívesen megkérdezném hogy kikhez, de tudom hogy sokra nem mennék a válaszával, ezért inkább csendben maradok és igyekszek lépést tartani vele.

Időközben az ég teljes sötétségbe borul, a napfény helyét a mindenhonnan érkező reflektorfények veszik át. Ilyenkor kezdődik meg úgy igazán az élet. Jönnek a híresebbnél híresebb előadók, s a bárok piakészletét is újratöltik. Arra számítottam hogy sikerül elrángatnom Liam-et a FOB koncertre, vagy ha arra nem, legalább valamilyenre, de ehelyett valami ismerőseihez megyünk akikkel kitudja mit fogunk csinálni.

Nem messze megpillantok egy 6 fős társaságot akik egy körben helyezkednek el, a fényt pedig a különböző színű, kisebb neonlámpáik adják, meg a kezükön feszülő piros karszalag. Szinte érzem hogy odamegyünk, ez a megérzésem pedig be is bizonyosodik amikor a fiú megtorpan előttük.

A csapat egyik tagja Louis, őt két - mily meglepő - punk stílust képviselő lány üli körbe, ezen kívül van még egy fiatalabb srác, ésbár ő sokkal visszafogottabb a többieknél, a szemeiben mégis van valami amitől rossz érzés fog el. A maradék kettő fiú viszont szimpatikus, sőt, még jól is néznek ki.

Az utolsó dolog amit észreveszik az a kör közepén elhelyezkedő nem kevés alkohol: whiskey-től kezdve abszintig minden üveg megtalálható.

Mire készülnek?

- Ki a csajszi, Payne? - kérdi az egyik rokonszenves srác.

- Sierra. - előzöm meg Liam-et aki épp válaszolt volna helyettem.

Egy másodpercre találkozik a tekintetünk, majd követve a Punk példáját, elhelyezkedek a pokrócon. Kellemetlenül kezdem érezni magam. Nemcsak a kettő lány miatt akik majd' megölnek a szemeikkel, hanem attól is hogy miért kell itt lennem.

- Akkor kezdhetjük? - csapja össze a kezeit Louis. - Sierra, ismered az "én még sosem.." játékot, ugye? Persze ez most egy egy kicsit másmilyen lesz. - kacsint rám.

Természetesen ismerem a játékot. Gimiben egy csomószor játszottunk, és a felelsz vagy mersz után ez volt a másik amiből sosem jöttem ki jól. Hát, remélhetőleg ez ma megváltozik.

A kört a kevésbé szimpatikus személy kezdi miután mindannyian felkészülünk. Sejtelmesen körülnéz a társaságon, míg végül megállapodik rajtam a tekintete. Lever a víz, elképzelésem sincs mit fog mondani.

- Én még sosem...telefonszexeltem.

Nagy kő esik le a szívemről, hiszen meggyőződésem volt róla hogy valami olyat mondd amivel velem cseszik ki.

- Tényleg nem, Scott? - röhög fel hangosan Louis, és a középen elhelyezkedő piák közül előhúzza a JimBeam-et.

Rajta kívül senki más nem mozdul, a kör a lila hajú csajjal folytatódik.

- Én még sosem...álltam meg szex közben és kérdeztem meg az illető nevét még egyszer. - a lány poénján többen felröhögünk, s egy pillanatra sem fordul meg a fejemben hogy pont Liam lesz az aki az alkoholért nyúl.

Belém fagy a nevetés, legszívesebben már én is innék valamiből hogy felengedjek és ne akadjak fenn minden olyan kérdésen ami elképzelteti velem a jelenetet ahogy Liam mással dug. Bármi is legyen az, a következőnél iszok.

A szimpatikus fiúk másik tagja kezd rá.

- Én még sosem...néztem állatpornót.

Oké, talán mégsem most fogok inni.

Ellenben velem azonban Louis igen. Mindenki elkerekedett szemekkel néz rá.

- Mi van? - rántja meg a vállait. - Kíváncsi voltam az elefántokra.

Miközben meghúzza a whiskey-t, a szabad kezével mutogat valamit, de az istenért sem jövök rá micsodát. Talán az elefántok méretét.

A másik lány következik, az, aki még mindig nem oszlatta el a felém irányuló gyilkos pillantást.

- Én még sosem...szexeltem Liammel. - fonja keresztbe a kezeit, gunyoros mosolya szétterül az arcán.

A Punk ficeregni kezd mellettem amit nem értek, egészen addig ameddig a lila hajú előre nem nyúl és meg nem célozza az egyik üveget. Viccelnek velem.

Másodpercek alatt üthet át az ábrázatom falfehérbe.

- Ez csúnya volt, lányok. - horkant fel Tommo.

Még egy darabig bámulok előre, aztán az a bizonyos ideg elpattan, és piáért nyúlok. A két csaj fejéről azonnal lehervad a mosoly, valószínűleg nem számítottak rá.

A fehérség átvált vörössé amikor meghallom a Liam felől érkező édes röhögést. Hátradöntöm a fejemet hogy több folyadék csúszhasson le a torkomon, s a fiú eközben suttog a fülembe.

- És jó voltam az ágyban? - szorítja meg a combomat.

Felélénkülve gurítom vissza középre az üveget.

- De még mennyire.

Liam-en a sor, utána meg én következek, szóval jobb lesz ha kitalálok valami ütőset.

- Én még sosem maszturbáltam.

Ő a többiekkel ellentétben egyben hadarja el az egészet, s olyan könnyedséggel minthacsak azt mondaná hogy éhes. Azért én megkérdőjelezném ezt a kijelentését.

A csoport összes tagja ekkor alkoholért nyúl - beleértve engem is - aminek hatására a Punk ismét felkuncog. Rohadtul éghet a fejem, egyszerűen látom magam előtt az alapozón átütő vörösséget.

Hála annak a pár korty szesznek már nem parázok rá arra hogy mi lesz ha kiröhögnek az elkövetkező másodpercekben, szóval veszek egy nagy levegőt és úgy gondolok erre az egészre mintha a haverjaimmal játszanék.

- Én még sosem...szexeltem hármasban.

Nem mondanám hogy meglepett az hogy senki sem nyúlt üvegért.

- Ó, hát ezen változtathatunk. - kacsint rám a velem szemben ülő fiú egy kisebb hatásszünet után. Szerencsémre a szimpatikusabbak egyike.

Várok rá hogy esetleg Liam beszól neki, de úgy tűnik nem zavarja hogy a haverja rámnyomult. Ugyanolyan félmosollyal az arcán ül mint eddig.
Vajon akkor is így ülne ott ha lesmárolna valaki?
A játék még folytatódik körülbelül fél órát, azután pedig Jackson - a rokonszenves fiúk egyike, időközben megtudtam - kijelenti hogy már elég ittasok vagyunk ahhoz hogy menjünk bulizni. Mondjuk nem igazán értem hogy miért szükséges nekik a pia ahhoz hogy bulizni menjenek, de mindenesetre nem szólok semmit - főleg úgy nem, hogy én is ittam.
Túl hirtelen szeretnék felállni a földről, így kissé megszédülök, bénaságomhoz híven pedig hanyatt vágódnék ha nem áll mögöttem az unszimpatikus Scott. Mindössze egy pillanatra dőlök neki felsőtestének, de tökéletesen érzem a fekete pólója alatt lapuló szálkás kockákat. Hatalmasat nyelek mikor a srác megragadja a derekamat, és visszaránt magához. Ajkaival végigsúrolja a tarkómat, majd olyan lassan hajol a fülemhez hogy leesik mit akar elérni. Riadt tekintetem Liam-re kapom, aki összehúzott szemekkel szuggerál minket, figyelembe sem véve a hozzá dumáló csajt.
- Örülök hogy megismertelek, Sierra. - súgja alattomos módon, aztán ellök magától.
A váratlanul jött lökettől jóformán megint sikerül elesnem, viszont ezúttal megállok a lábaimon. A düh amit érzek leírhatatlan, egyszerűen éreztem a csontjaimban hogy valamiben sántikál, és tessék, elérte. Bár tudnám mi volt a célja azzal hogy az éjjel további részében Liam szart sem fog hozzám szólni.
Várok egy kicsit, míg a többiek előrébb mennek, azt követően ragadom meg csak a fiú csuklóját és húzom el a csapattól.
- Ez nem az volt aminek látszott. - a hangomat fel kell emelnem a zajos zene miatt amihez egyre közelebb érünk.
- Miért magyarázkodsz nekem? - tárja szét a kezeit. - Talán a pasid vagyok? Mert szerintem nem.
- Akkor mégis mit akarsz, Liam?! - csattanok fel, s már nem csak a hangos zene miatt ordibálok. - Komolyan azt hogy igazad legyen és lefeküdjek veled a héten?! Ennyi, ezért viselkedsz úgy ahogy? Semmi másért...?
Levegőért kapok az utolsó kérdésem végén, ugyanis egy szuszra hadartam el az egészet. A fejem zsong a hol innen hol onnan érkező beszédtől meg a zenétől, ráadásul nagyon ideges lettem. Kezdek beleesni a dilis fázisomba.
Barna szemei mozdulatlanul maradnak, nem is pislant.
- Nem tudom mit akarok. - böki ki végül. - Igen, rohadtul zavar hogy te vagy az egyetlen olyan csaj aki nem hajlandó csak úgy lefeküdni velem. Zavar, hogy tennem kell valamit, és zavar hogy nem vagy közömbös számomra. De nem akarod megtudni ki vagyok, a saját érdekedben.