22. Rész - Csak Ő

Miután vége lett a koncertnek, és nagyjából sikerült elterelnem a gondolataimat a Punk megjegyzéséről, egyszerűen csak követtük a tömeget és itt kötöttünk ki.

A fedett bárhelyiség színes ballonokkal van kivilágítva, mai slágerek szólnak a hangszórókból, ráadásul még az árak sem olyan brutálisak. 

Kíváncsian kapom fel a fejemet amikor egy tálca csapódik az asztalunkra, Liam pedig leül a velem szemben lévő székre. A közepes méretű tálcát nem kevés rövides pohár teríti be, sótartó, előre felvágott citrom, illetve az ezek közül kitornyosuló tequilás üveg.

- Te Sierra tequilát vettél? - nevetek fel jóízűen, ahogy leolvasom a címkéről a pia nevét.

- Ja, remélem bírod. - mondja félig mosolyogva miközben elhelyezkedik, majd megragadja az üveget.

- Ezt mind megakarod inni? - húzom fel a szemöldökeim. Nem azzal van a baj, mert bírom a tequilát, és még szeretem is, de nem hittem volna hogy komolyan beakar rúgni.

- Miattad nem ihattam eddig, szóval ja.

Fülig pirulok ettől a kijelentéstől, bár magam sem tudom miért. Talán azért, mert nem hittem volna hogy be is tartja - végülis bármikor ihatott volna, nem tudtam volna meg.

Önelégült mosolyával az arcán nyugtázza a helyzetet hogy megint sikerült zavarba hoznia, aztán lecsavarja a kupakot, s rutinos mozdulatokkal teletölti az összes poharat.

Az erős illat megtölti a szaglószervemet, már nyúlnék is a sótartóért, de akkor Liam keze rácsúszik a kézfejemre és megállítja a tevékenységemet.

Váratlanul ért érintésétől lángra kap a testrészem, hát de még akkor amikor felnézek barna szemeibe. Ezt a nézését már ismerem - ez az a tipikus "készülök valamire" tekintet. 

- Úgy kell megcsókolnod, hogy azonnal megkívánjalak. - mondata után kidugja a nyelvét, amivel aztán megböki a szája sarkában lévő piercingjét. Nos, fogalmam sincs hogy ez szándékos mozdulat volt-e, de rohadtul benedvesedtem. - Ha eléred ihatsz.

- Szóval így játszunk? - kérdem az izgatottságtól elcsukló hangon.

Miután Liam elengedi a kézfejemet felállok a székről, majd elé sétálok. Szívem össze-vissza verdes a mellkasomban, viszont már egyáltalán nem érzem úgy hogy vissza kellene fognom magam előtte.

Nyaka köré fonom a kezeimet, s széttárt lábakkal helyet foglalok az ölében. A fiú szemei kíváncsian villannak fel, kezeit rögvest a fenekemre csúsztatja amikor kicsit megemelkedek.

Az első gondolatom az, hogy a száját célzom meg, viszont mégsem azt teszem. Azt akarom elérni hogy meglepődjön, szóval inkább a nyakához hajolok. Az nem volt kikötés, hogy hol kell megcsókolnom.

Először csak pár nedves csókot hagyok felhevült bőrén, majd fogaim közé csíptetem, és ezzel együtt mozogni kezdek az ölében. Liam erősen belemarkol a hátsómba amikor kicsit sem kímélve őt szívni kezdem egy ponton, ezt pedig mélyről előtörő nyögése követi.

- Jó. - szívja be élesen a levegőt, mire felemelem a fejemet. - Igyál.

Ezúttal nekem kúszik önelégült mosoly az arcomra, nemcsak azért mert kikészítettem, hanem a nyakán éktelenkedő piros folt miatt is.

Végül felszeretnék állni hogy visszaüljek a helyemre, de izmos jobb kezét körbefonja a derekamon, s nem enged ki az öléből. 

Másik kezével a sótartóért nyúl, a kézfejemre szór valamennyit, majd a kezembe adja az egyik poharat.

- Fenékig. - kacsint rám elképesztően szexin.

Alig bírom levenni róla a szemeimet, helyette pedig figyelmemet a teljesen teletöltött pohárra fordítani. Előbb fogok tőle kikészülni mint a piától, az biztos.

Aztán végre-valahára a számba juttatom a sót, hátrahajtom a fejemet és egy húzásra magamba öntöm a tequilát. Az émelyítő érzés hatására már reflexszerűen nyúlnék a kis tányéron elhelyezett citromok valamelyikéhez, amikor Liam a tarkóm mögé nyúl, s a számra tapasztja ajkait. Meglepetésemre onnan érzem a gyümölcs keserű ízét. 

Levegővétel nélkül csókolom le szájáról a citrom levét, míg azon töröm a fejem hogy mégis miért nem hagyjuk itt ezt az egész kócerájt és gyűr végre maga alá. Olyan sokszor volt már lehetőségünk, de vagy én voltam totál hülye, vagy éppen ő.

Bármiket is tett, és bármennyire is nem ismerem őt teljesen - vagy semennyire, részletkérdés - nem érzem helytelennek hogy pár nap eltelte után lefeküdjek vele. Mindketten vágyunk a másikra, ráadásul még szűz sem vagyok hogy azon aggódjak mi lesz ha a rossz emberrel veszítem el.

Lihegve döntöm neki a homlokának az enyémet, igyekszem felfogni az előbb történteket azokba a gyönyörű mogyoróbarna szemekbe bámulva.

- Te jössz. - mormolja még mindig úgy, hogy ajkaink érintik egymást. - Mit tegyek veled?

Kezeit becsúsztatja a pólóm alá, simogatásával pedig eléri hogy megemelkedjek. Egy szót sem tudok kinyögni. Lehunyt szemekkel a nyakára borulok, úgy élvezem ujjbegyei tapintását a hátamon.
- Én inkább kérdeznék... - motyogom bátortalanul, s ekkor érzékelem hogy a légzése egy másodpercre alábbhagy.
A szemeibe nézve biztos hogy nem mertem volna ezt így kijelenteni, de arcomnak préselődő bőrének melege megadta a löketet hozzá.
Szabályos lélegzetvétele gyorsan visszaáll a megszokottba, ha nem az ölében ülnék talán még fel sem tűnt volna a változás.
- Jó. - csúsztatja ki a pólóm alól a kezeit, majd a sótartóért nyúl.
Most már kénytelen vagyok felemelkedni, nem tudok tovább elrejtőzni barna tekintete elől. A kézfejére szórja a sót, aztán az asztalra támasztja a végtagját hogy ne szóródjon le róla. Várakozóan tekint rám.
Gyerünk Sierra, most kérdezz tőle, talán megismerheted egy kicsit - mégis a torkomon akadnak a szavak. Zavaromban a szám belső részét harapdálom, s hol a Punk hiba nélküli arcát, hol a tálcán pihenő tequilával teli poharakat szemlélem.
Gondolom Ő is észreveszi hogy lefagytam, arra viszont nem számítok hogy tesz azért hogy engedjem el magam. Olyan viselkedést tapasztalok a ma éjjel folyamán nála, mintha egy teljesen másik személlyel lennék. Lehet hülyeség amire gondolok, de úgy érzem elkezdte leengedni a falait előttem.
Szabad kezével a fülem mögé tűri az ábrázatomat eltakaró hajtincseket, puha ajkaival pedig gyengéd puszit hint a szám sarkába.
Testem fellángol a kedves gesztusra, rögtön többet akarok - vörösben úszó arcom is erről árulkodik.
- Kérdezz, Si. - köszörüli meg a torkát. - Maximum nem válaszolok, és iszok helyette.
Előbbi tettétől felbátorodok, viszont még mindig tartok egy kicsit attól hogy olyat kérdezek amivel megbántom, vagy felidegesítem.
- Hány éves vagy? - bukik ki belőlem a legelső, egyben legbugyutább kérdés ami eszembe jut.
Gondolatban homlokon csapom magam, Liam azonban jól szórakozik. Nevetve lenyalja a kézfejéről a sót, lehúzza a piát és csak azután válaszol miután az egyik citromdarabot is eltüntette a tányérról.
- 22 leszek 29-én. - válaszolja továbbra is vigyorogva.
- Nem kell ám kiröhögni, még csak most kezdtem neki. - fonom össze mellkasom előtt a karomat, ezzel akaratlanul is idomaimra vonzva a tekintetét.
Szempárjában szikra villan, nyelvével megismétli a piercing-pöckölős mozdulatát amivel totál kitud készíteni.
Másodpercek alatt siklik újra a ruhadarabom alá a tenyere, csakhogy ezúttal a hasamtól felfelé halad a simogatása. Kihagy egy ütemet a szívem, még a levegőmet is visszatartom amikor melltartón keresztül megmarkolja a mellemet. Élesen szippantom magamba a levegőt, a homlokom tövében sorjádzó izzadságcseppek már nem csak a fulladt levegő miatt gyülekeznek.
Szemei fogságban tartanak, képtelen vagyok elfordítani a fejemet, és még a teljesen átázott fehérneműm is csak ront a helyzetemen. A többi ember ránk sem hederít, mindenki a saját asztalánál van elfoglalva a dolgával, szóval Liam gondtalanul kezdi el masszírozni a keblemet - már amennyire a melltartó ezt lehetővé teszi, de még így is megőrjít vele.
- Igyuk meg aztán menjünk, kérlek... - könyörgök le-lecsukódó szemekkel, s homlokának dőlök.
- Eddig tartottak a kérdéseid? - kérdi, hangjából megtudom állapítani hogy mosolyog. - De van egy jobb ötletem.
Egy szempillantás alatt visszaönti az üvegbe az alkoholt a kis poharakból - ráadásul úgy hogy egy csepp sem megy félre - ezt követően pedig a kezembe nyomja a sótartót és a citromot.
Értetlenül bámulok a kis tányéron elhelyezkedő gyümölcsre és a sótartóra. Most komolyan elakarja vinni?
Kérdésemre gyorsan megkapom a választ: percekkel később már kiérünk a fedett bár alól, és valószínűleg Liam sátrához vesszük az irányt.
A kezemben egyensúlyozott tányértól nem tudok olyan sebesen menni mint Ő, valójában tényleg nem értem miért nem ittuk meg ott. Ráadásul úgy érzem magam mint egy nagymama aki az unokája után rohan egy süteményes tállal a város legforgalmasabb utcáján.
- Liam! - torpanok meg lihegve a zöld szektort jelző tábla mellett. - Miért sietünk ennyire?
- Szétreped a gatyám miattad, ez nem elég indok? - tárja szét a kezeit. Huncut arckifejezés ül ábrázatán.
Pirulásom kiterjed a nyakamra is, s hivatalosan is elfogadhatónak vélem a magyarázatát.

A sátorba érve Liam kiveszi a kezemből a dolgokat, és ugyanúgy a sarokban heverő hálózsákjára helyezi, ahogyan a tequilás üveggel is tette. Ezután pedig túl gyorsan történik minden. A dolgok épphogy eljutnak az agyamig, amikor a testemet már hihetetlenül jó érzések ragadják el.
A Punk gerjesztő vággyal és hevességgel veszi birtokba az ajkaimat, feszülő ágyékát meg a lábaim közé nyomja. Belenyögök a csókba, már magától a gondolattól is elélvezek hogy csak pár ruhadarab választ el tőle.
Barna hajába mélyesztem az ujjaimat, húzgálom a puha tincseket miközben lehúzza rólam a felsőmet. Mellkasom akaratlanul emelkedik meg, mire ő ezt kihasználva kicsatolja a melltartópántom, és fedetlenül maradt melleimet lepi el csókokkal. Rátalál a már akkor türelmetlenül meredező bimbóimra, s fogával gyengén meghúzza, mire egy hangosabb sóhaj hagyja el ajkaimat.
Minden érintésétől megremegek, alig kapok levegőt.
Türelmetlenül a lábaimmal kezdem el letolni róla a nadrágját, és mikor ez kisebb-nagyobb sikerrel megvalósul, kicsit elhúzódok tőle, és lenézek. Egy koromfekete Calvin Klein bokszert látok, amely szinte kiszakad tekintélyes méretű erekciójától.
Ajkamat harapdálva pillantok vissza rá, ő pedig a megszokott rosszfiús félmosolyával figyel.
- Tetszik, mi? - kuncog fel halkan.
- Volt már olyan, akinek ez - ekkor legnagyobb meglepetésére rámarkolok a szerszámára, amit mély nyögése követ. - ne tetszett volna?
- Hmm...ez elgondolkodtató kérdés - válaszol vággyal teli hangon, félig beharapott szájjal, aztán segít lehúzni a boxerét.
Megkönnyebbült sóhaj szökik ki ajkai közül most, hogy szabadon tudhatja erekcióját. Utolsóként ujjait a nadrágom szélébe akasztja, s lassan lehúzza a lábaimon a bugyimmal együtt, így ezek is a többi ruhadarab sorsára jutnak.
Hatalmas kezeit végighúzza az oldalamon, majd lábaim közé vezeti, és elkezd simogatni.
- Ah... - nyögök fel, miközben az alsó ajkamba harapok.
Ajkaim szétnyílnak, s a torkomból mély sóhajok szakadnak fel, amit ő mosolyogva figyel. Ujjai egyre gyorsabban mozognak.
- Liam... - ragadom meg nagy nehezen a felkarját, elnehezült szemhéjaimat arra késztetem hogy maradjanak nyitva. - Ké-kérlek.
Élesen szippantom be a levegőt amikor végre abbahagyja a kínzásomat, és egy csók kíséretében lassan belém vezeti magát. Ívbe feszül a hátam. Teljesen kitölt, ám ekkor kihúzza erekcióját és egy erős lökéssel kerül belém újra, amitől csillagokat látok. Lábaimat dereka köré kulcsolom, fogaimmal meg olyan erősen harapom meg védtelen ajkait hogy megérzem a számba folyó vér fémes ízét.
- Jézusom, annyira szűk vagy – préseli a szavakat. Durva, mély hangjának rezgése egészen a középpontomig hatol, ami újabb hangos nyögéseket vált ki belőlem. – Az eddigi pasijaid nem végeztek rendes munkát.  – hangjában van valami, amitől egyből arra következtek, hogy nemsokára olyan hangosan fogok sikítani, hogy félő valaki kihívja a rendőrséget a fesztivál helyszínére.
Ígéretével nem is késlekedik: egy jól irányzott lökéssel telibe találja a g-pontom, amitől valóban felsikítok, s nem tudom megállni hogy ne nyögjem a nevét.
- Li-liam…nem bírom – hangom elfúl a mondat végére.
- Várj még... - nyögi.
A nyögéseim folyamatosak, míg Liam a nyakhajlatomba rejti az arcát, s próbál egyenletesen lélegezni, ami nem igazán megy neki sem.
Életemben nem csinálták még velem így, ahogyan Ő. Nem érzem azt, hogy kihasználnak, hogy másnap már úgy fog tenni mintha nem is történt volna meg. Pedig ha egy kicsit is visszagondolok a pár napos dolgainkra, az is megfordul a fejemben hogy megtörténhet de nem érdekel. Csak rá figyelek, a mozgására, a légzésére a nyakhajlatomban, az apró harapásokra, és a mocskos szavakra, amiket a fülembe súg néha.
 - Kérlek.. - már fogalmam sincs meddig bírom.
Ahogy ez a gondolat felbukkan a fejemben, egy utolsó lökéssel felérek a csúcsra, és velem együtt ő is. Zihálva rám fekszik, izzadt testünk összetapad.
Már mindketten rendeztük heves levegővételeinket, ám ő még mindig mélyen bennem van és úgy látszik nem is nagyon akar távozni, amit egyáltalán nem bánok.
- Sierra? - szólít meg, hangja rekedt.
- Igen? - nézek bele szemeibe, miközben a tarkóját cirógatom.
- Ha azt mondom, én nyertem azokat a jegyeket az Arctic Monkeys koncertre, eljössz velem?
Kérdése meglep, a másodperc erejéig megszólalni sem tudok. Szótlanságom neki is feltűnik, pontosabban kezdi el tanulmányozni az arcomat.
- Vagy… - a mondata elején már el is akad, fogalmam sincs mit akart mondani. Zavartsága olyan aranyos, és olyan meglepő egyben hogy nem tudom mire vélni. Mintha nem is Ő lenne. – vagy azt szeretnéd, hogy ez többé ne ismétlődjön meg?
Szóval már megint itt tartunk. Égnek emelem a tekintetem, kis idő kell hogy legyűrjem a kellemetlen gondolatokat. Ennyire elvette volna az eszét az orgazmus?