23. Rész - Épp, hogy minden rendben

Másnap reggel amikor kinyitom a szemeimet nem vagyok képes megkülönböztetni az álmot a valóságtól. Ha Liam erős karjai nem fonódnának körém, el sem hinném hogy tegnap éjjel lefeküdtünk egymással, és az eddiginél is erősebb kötelék alakult ki közöttünk.

Még alszik. Egyenletes légzése betölti a sátor terét, meg a vásznon átszűrődő messzi zene. Elég sokáig aludhattunk, ha valahol már zene megy.

Óvatosan kinyújtom a jobb kezemet hogy elérjem a félredobott farmerja zsebébe csúsztatott mobilját, majd azzal együtt helyezkedek vissza előbbi pózomba. Punkom halkan mordul egyet, s mosolygásra késztet hogy közelebb von magához. Bár így nehezebb felemelni a szemeim elé a telefont és megnézni mennyi az idő, de megbirkózok vele.

Eredetileg tényleg csak azt szerettem volna megnézni hány óra van, viszont kiszúrja a szemeimet a tömérdek üzenet ismeretlen lányoktól. Szívem hevesebben kezd el verni, hüvelykujjam megremeg a képernyő felett. Nem. Nem mehetsz rá, nem rád tartozik.

Kíváncsiságomban már ajkaim belső felét harapdálom. Csak egyet...abból nem lesz semmi gond. A hülye kis hang a fejemben győzedelmeskedik, így rámegyek az első névre a listán. A Stella névre hallgató lány vagy 5 db üzenetet hagyott neki amikre Liam nem válaszolt, és előtte sem igazán fordított nagy figyelmet arra hogy visszaírjon. Lehet kárörvendő vagyok, de jó érzéssel tölt el hogy ennyire leszarja a csajt. Az utolsó üzenetben viszont egy kép díszeleg, amelyik valljuk be...eléggé intim. Felhúzott szemöldökkel meredek a pucér testére, az ereimben megfagy a vér. Ez most komoly?! Mint aki rémet látott úgy dobom vissza a nadrágra a mobilt, és elgondolkozok.

Vajon egy nap hány csaj vetkőzik le miatta? Ráadásul eddig csak olyan nővel láttam akik rohadt szépek, én még csak a közelükbe sem érek, ő valamiért mégis engem akar. Pedig semmi különleges nincs bennem, sőt, még annyira szép sem vagyok.

Kiráz a hideg amikor Liam ajkai megmoccannak a kulcscsontom környékén, s csukott szemmel nedves puszit nyom oda, majd egyre feljebb halad, míg el nem éri ajkaimat. Pislogni sincs időm de ő már felém kerekedik, nyelvével rögtön utat tör a számba. Egész testem ég a forróságtól és a meglepettségtől, főleg hogy semmi nem választja el őt attól hogy megint magáévá tegyen. Erekciója végigsúrolja a csiklómat, mire halkan felnyögök. A tegnap éjjel miatt még mindig fáj a lábaim közti terület, és nem hinném hogy most rögtön kész lennék még egyre. Ő mégis becsúszik, hüvelyemet pedig elönti a fájdalom amikor megmoccan.

- Liam... - szakadok el ajkaitól, lihegve keresem a további szavakat. - ...ne. Fáj.

Erre bűnbánóan megcsillannak a szemei, bár azért ott van az érthetetlenség is. Ezzel a tekintettel abbahagyja amit elkezdett, és kihúzza magát belőlem.

Megkönnyebbülten süllyed le mellkasom.

- Miért nem szóltál tegnap? - néz mélyen a szemeimbe. - Hogy durva?

- Mert... - elpirulok - ...élveztem.
Egy másodpercre felönti a jól ismert önelégült mosolyát, de gyorsan visszatér az a lágy tekintet amit úgy igazán tegnap láttam először.
- Had segítsek.
Nem tudom mire szeretne kilyukadni, egészen addig ameddig le nem hajol és nem hint egy puszit a középpontomra. Hirtelen akarok levegőt venni, úgy kapkodok utána. Az előbbi érzéshez képest ez annyira jó, hogy belemarkolok Liam dús hajába és közelebb húzom magamhoz.
Rebegtetve hunyom le a szemeimet mikor gyengéden megérint a nyelvével, s mozgatni kezdi azt.
A fájdalom elillan, ismét a fellegekben járok.
- Liam... - neve szakad fel a torkom mélyéről.
Ajkai lágy csókot szórnak az egyik, majd a másik belsőcombomra.  Hangosan sóhajtozok, ujjaimmal a tincseit húzgálom, és lepillantok, amely csak még jobban fokozza az érte égett vágyamat. Szemhéjaim lecsukódnak, az ujjaim még mindig a hajába kapaszkodnak, míg a másik kezemmel a hálózsák anyagába markolok szinte már fájdalmasan. A neve többször is elhagyja a számat, ő pedig ekkor erősebben nyomja nekem a nyelvét, hűvös nyelvpiercingje egy pillanatra elmerül bennem. Megvonaglok, és az épülő csodás érzés közelségét érezve oldalra vetem a fejemet. Mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, a levegőt kapkodom, mígnem teljesen átengedem magam az orgazmusnak. Liam felcsókolja magát a testemen, és hirtelen fordít rajtunk egyet.
Elterülök a mellkasán, lábaim a csípője mellett pihennek, s próbálom szabályozni a légzésemet.
Nyugtatóan simogatja a hátamat, majd az államnál fogva felemeli a fejemet. Ajkaink édes csókban forrnak össze, amely eleinte lassú, majd egyre hevesebbé válik.
Homlokom tövében már érzem az izzadságcseppeket, a sátor anyagán egyre erőteljesebben süt át a tűző nap. Ez is azt jelzi hogy hamarosan fel kell kelnem Liam karjaiból és visszamenni a barátaimhoz hogy életjelet adjak.
Lebiggyesztem alsó ajkamat, egy sóhajt hallatva húzódók hátra és oldalra gurulva felülök. A Punk a tarkójához hátravetett kezeit összekulcsolja, s arra ráfeküdve néz végig meztelen testemen. Elpirulok, jobbnak tartom ha a melltartómért nyúlok.
- Segítesz? - kérdem elmosolyodva, majd hátat fordítok neki.
Szavakkal nem válaszol, csak akkor tudom meg hogy segíteni fog amikor megérzem meleg leheletét a nyakam környékén.
Végigbizsereg a testem a gyengéd érintéstől ahogy összekapcsolja a melltartót, s eközben puszit hint a vállamra. Aztán visszahúzódik, és ő is öltözni kezd.
Úgy lépek ki a sátor menedékéből, hogy lábaimon mindvégig ólombábúkat érzek. Annyira nem szeretnék elválni tőle, annyira szeretném ha velem jöhetne, de nem lehet. Dylan csak megint veszekedni kezdene, azt pedig semmiképp sem akarom.
Kelletlenül fordulok szembe vele, s feljebb emelkedve a nyaka köré kulcsolom a kezeimet.
- Bellán keresztül elérsz. - mondom amilyen lassan amennyire csak tudom.
Vontatott bólintása a válasz, majd gyengéd puszit hint ajkaimra amitől kiráz a hideg. Rossz előérzetem támad a hallgatása miatt, bár lehet csak túl paranoiás vagyok.
Felsóhajtok, aztán sarkon fordulok és elindulok a táborhelyünkhöz.

*

Ahogy a lányok meglátnak több sem kell nekik: azonnal lerántanak a pokrócra, ami tele van chipses zacskókkal és colás dobozokkal. Megvolt a reggeli, gondolom.

A hirtelen lerohanás miatt csak egy másodpercre tudok a pléd túloldalára lesni, ahol a két fiú kíváncsian méreget engem. 

Akkor jut csak eszembe, hogy én legutóbb összevesztem Sammel, aztán mindkettejüket faképnél hagytuk a lányokkal.

Dylanhez húz a szívem, neki szeretnék mesélni, most semmi kedvem nincs a csajokhoz. Sajnos még a legjobb barátnőmhöz sem.

Dylannel valamiért mindig jobban megtudtam értetni magam, és igaz hogy ebben az 1 hétben rengeteg hullámvölgyünk van Liam miatt de ez nem állhat közénk, ahogy eddig még semmi sem állt.

Sejtelmes pillantást vetek Bellára aztán a fiúbarátomra, a lány pedig ebből rögtön veszi a célzást. Felveszi azt a tipikus "főnök" arckifejezését, és elintézi hogy Shelley és Phoebe is adjanak nekem egy kis teret.

- Tudod hogy imádlak titeket... - ölelem magamhoz őket - ...de majd később megbeszéljük a dolgokat.

Egy puszit nyomok Phoebe barna loboncára, aztán kibújok a karjaik közül és Dylanhez mászok négykézláb. Samet figyelembe sem veszem, még mindig haragszok rá.

A fiú ölébe fektetem a fejem, s miután a kezembe vettem a hozzám legközelebb lévő chipses zacskót felmosolygok rá. Látom rajta hogy nem neheztel rám az otthagyás miatt, úgyhogy megkönnyebbülök.

- Mi újság babám? - borzolja össze a hajamat jót szórakozva.

Egy marék kaját tömök a számba, míg a felhalmozódó gondolatok hatására fokozatosan forrósodik fel a levegő. Totál elvörösödhettem.

- Olyan boldog vagyok. - sóhajtom ábrándozva.

Félmosoly kúszik az arcára, ami meglep, de örülök is neki. Talán végre megbékélt Liam gondolatával.

- Lefeküdtetek, mi? - vonja le a következtetést rögtön.

Alsó ajkamba harapok, bólintok. Úgy érzem magam mint egy túlpörgött kisgyerek.

- És volt mit betennie?

Lehervad az arcomról a mosoly, a következő másodpercben viszont már elröhögöm magam és nekivágom az egyik dobozt.

- Olyan hülye vagy! - röhögök, majdnem a chipset is félrenyelem közben. - Volt, képzeld. Tudod mindenki magából indul ám ki.

Felvonja ívelt szemöldökeit, egy darabig lefagyva bámul rám. Gondolom nem tud mit visszavágni.

Végül elintézi egy fejcsóválással, s ő is egy adag chipset tol a szájába.

- És veled mi újság? Biztos nem én vagyok az egyetlen aki már lefeküdt valakivel a héten.

- Hát van ez a Jasmine...

- Hogy ki? - ülök fel rögtön, elkerekedett szemekkel meredek Dylanre. Remélem csak rosszul hallottam.

Homályosak a részletek, de a Liam társaságából való punk lánynak tuti biztos hogy ez volt a neve.

- Lila haj, punk? - kiszárad a szám ahogy felteszem a kérdést. Kérlek, mondd hogy nem. Az nem lehet véletlen. Ha az a hülye ribanc féltékenységből kinyomozta ki Dylan és most behálózta akkor velem gyűlik meg a baja.

- Az, látod? Nem csak te fogtál ki egy punkot. - horkant fel nevetése közben.

- Dylan, nem, ez komoly! - háborodok fel jobban. - Távol kell tartanod magad tőle!

Megragadom zöldeskék pólójának az ujjrészét és teljesen közel rántom magamhoz, orraink összeérnek. Addig szuggerálom aranybarna szemeit, ameddig meg nem látom bennük a zavartságot.

- Miért kellene? - húzódik hátra, s csak akkor veszem észre az arcára kiült pirulást.

- Mert ismerem, és ha rád mászott az csak azért van hogy engem felcsesszen. Találkoztam már vele, hidd el!

Dylan frusztráltan pillant a sátrára, majd vissza rám, ebből pedig rögtön rájövök mi folyik itt.

- Ugye nem mondod komolyan hogy itt van...
Megvakarja a tarkóját, az én ereimben pedig megfagy a vér. Itt van. És megbaszatta magát a legjobb barátommal. És kitudja miket húzott ki belőle. Ha Dylan piás volt kitudja miket mondott neki.
Talán megvan neki minden kis részlet ahhoz hogy Liam ellen fordítson.
- Kérlek Dylan, mondd hogy nem mondtál neki semmit rólam. - hangom megremeg, szemeimben gyülekeznek a sós könnyek.
Ezzel már rég felvontam a többiek figyelmét magunkra, a lányok is közelebb jönnek hozzánk. 
- Nem Sisi...tuti nem. - mondja, de nem biztos magában.
- Ne-nem emlékszel. - jelentem ki helyette is, hangom megbicsaklik.
A könnyek lecsorognak az arcomról.
Dylan gondolkodás nélkül ölel magához, én azonban csak lelógatott kezekkel térdelek és üveges tekintettel bámulok előre, a könnyek meg csak folynak.
- De ha mondtam is volna Sisi, mit tudna tenni ellened? Egyáltalán ki ő?
Nem tudok megszólalni. Olyan messziről jönnek a hangok.
Épp hogy minden rendbe jött, felbukkant az a ribanc és valószínűleg mindent tönkretesz hogy megszerezze magának Liamet, ha csak egy menetre is.
Keserű íz gyűlik a számba, a szorító érzés a mellkasomban meg arra késztet hogy öleljem vissza a fiút. Nem tudok haragudni rá. Ő nem tehet róla. Az a csaj leitatta a sárga földig hogy beszéljen, aztán kihasználta.
Erősen ölelem őt, könnyeim fokozatosan itatják át a pólóját. De hangosan bőgni és hüppögni képtelen vagyok: továbbra is csak folynak és folynak, megállítani nem tudom.
- Nem lesz semmi baj. - szorít magához erősebben. - Ne aggódj előre, oké?
Valami bólogatás-szerűséget szeretnék produkálni, ám helyette egy elcseszett fejmozgatás sikerül csak. Tényleg nem szabadna ennyire előre a legrosszabbra gondolnom. Lehet szart sem tudott meg rólam Jasmine, csak én reagálom túl a dolgokat.
Épphogy megnyugodok, a sátor cipzárja lehúzódik, belőle pedig kilép az emlegetett személy teljes valójában. Továbbra is a srácba fonódva fordulok önelégült képe felé, az erőm elhagy. Ennyit arról a kibaszott reményről. 100% hogy megtudott valamit, vagy ha nem is akkor a markában szorongatott telefonjában van egy kép rólam és Dylanről. Ez már mindenképp vesztett ügy.
- Remélem most boldog vagy. - sziszegem összeszorított fogakkal.
Mosolya nem hervad le, láthatóan cseppet sem zavarja hogy az összes barátom gyilkos tekintettel mered rá, merthogy lebukott.
- Ó igen, nagyon is. - nevet fel gunyorosan. - Kíváncsi vagyok hogy fogod ezt megmagyarázni Liamnek.
Újabb rúgás a gyomorszájba, amikor feloldja a telefont és meglátom pont azt a szituációt, amikor pár centi választ el a legjobb haverom szájától, és tökéletesen olyan mintha épp smárolni készülnénk. Kihagy egy ütemet a szívem. Nem érzem a testem, zuhanok.