8. Rész - Izzó levegő

A koncert előtt fél órával már tobzódnak az emberek, a karszalagok ezúttal nemcsak zöldek hanem az összes szektor színével összefutunk. Az eső szerencsére elállt, de hazudnék ha azt mondanám nem örültem neki, hiszen a levegő nem annyira fullasztó mint volt. 

Egész idő alatt kerülöm a Dylan-nel való párbeszédeket, egyszerűen képtelen vagyok odaállni elé és a szemeibe mondani hogy igazad van. Nem, én túl makacs vagyok ahhoz hogy bevalljam.

Sam előrenyomul, én meg alig bírom tartani vele az iramot. Szorosan kapaszkodok a fiúba, ugyanis ha én elengedem az engem követő társaságunk is odaveszik. Külföldi nyelven torkollnak le minket ahányszor nekimegyünk valakinek, de megéri. Mondjuk nekem nem annyira, mert fogalmam sincs ki ez az együttes és az utolsó sorból is elnéztem volna őket, de a fiú az első sort akarta mindenképp.

A kordonok előtt kifulladva rogyok le, térdeimet felhúzva szorítok helyet magamnak. Itt levegőt alig lehet kapni.

- Mutass már pár zenét ezektől. - kérem - Ha képes voltam idetolakodni az első sorba akkor ez a minimum.

- Jó-jó várj.

Sam feltartja a mutatóujját, s miután ő is elhelyezkedett a telefonja fölé hajol. Rekordgyorsasággal görgeti lefelé a lejátszási listáját, míg végül el nem indítja az egyiket. Kissé ijesztő, suttogó hanggal kezdődik a dal, azt pedig basszusgitár közepes dallama követi. Aha, sejtettem hogy ilyesmi.

- Na? - néz végig vigyorogva rajtunk a szőkeség.

Felköhintek, zavaromban megvakarom a tarkómat. Segítséget kérve veszem szemügyre a lányokat, de az ő reakciójuk sem sokkal jobb az enyémnél.

- Ne haragudj Sam, de ez borzalmas. - előz meg a válaszadással Bella.

- A refrén nem is annyira rossz. - szépítek a helyzeten.

- Most akkor elmentek?

Természetesen Phoebe egyből rávágja hogy ő nem, ahogyan Dylan is. Szuper, akkor én tuti megyek. 

- Ha már idejöttem itt is maradok. - sóhajtja Bella megadóan.

Utolsó reményem az ikerpár másik tagja, de benne is csalódnom kell. Mindannyian maradnak. 

Fújtatva vágom neki a fejemet a kordonnak, abban a másodpercben pedig elhatározom hogy ahogy vége a koncertnek megyek és berúgok.

Szégyen-nem szégyen, de ezek a pasik tényleg elég jó bulit csinálnak. Pontosabban egy pasi, az énekes de tiszteletben tartom a háttérben zenélőket is. Tűzijátékok kíséretében rohant be a színpadra, ami már megadta az alaphangulatot, onnantól kezdve pedig folyamatosan hülyéskedett, vízzel locsolta a közönséget és a többi.

Mostanra viszont már nem bírom a tömeget. Hátulról lökdösnek, a kordon majdhogynem kinyomja a beleimet, két oldalról meg a lábamra taposnak rá a barátnőim.

A hányinger kerülget a bezártságérzéstől, már a rámfröcskölődő hideg folyadék sem hűsít le. Könyökömmel megbököm a mellettem tomboló Phoebs-et, s a füleibe ordítom hogy kimegyek a tömegből.

Pillantása aggódóvá válik, de én egy halvány mosoly segítségével megnyugtatom. Aztán hátat fordítok, és elkezdem félrelökdösni az embereket.

A sötétben még nehezebb a helyzetem, attól félek hogy hasra esek és akkor aztán eltaposnak. Olyan brutális az embersokaság hogy azt hiszem sosem érek ki. Srégen kezdek el nyomulni, ami jó ötletnek bizonyul: 5 perc elteltével kijutok.

Az óriási fekete színpad mellett vagyok, melyet ugyanolyan vaskos fém kerít el mint amelyik majdnem kinyomta a belsőszerveim. 

Szívverésem lassan visszatér a megszokottba, így már nyugodtan heverek le a fűre. Nem érdekel hogy néhányan megnéznek, mintha misem történne körülöttem előhalászom a cigis dobozom a táskámból. Megkönnyebbülten szívok bele, majd hátravetett fejjel kifújom a füstöt. Az égbolt fényes a csillagoktól, nyoma sincs annak hogy lett volna itt eső. Az égitestekről eszembe jutnak a szüleim, az arcomból meg rögvest kifut az összes vér. Kapkodva keresem elő a telefonomat a táskám legaljából, ami már a buszos utunk óta nem volt a kezeimben.

35 db nem fogadott hívás, Tőle: Anya

23 db nem fogadott hívás, Tőle: Apa

10 db üzenet, Tőle: Anya

Na szép. Ha hazaérek számolhatok egy kiadós lecseszéssel, na meg azzal hogyha legközelebb fesztiválozni akarok jönni akkor az én pénzemből fogok - ez pedig vicces, ugyanis én képtelen vagyok arra hogy gyűjtsem a pénzemet.

Ajkaimat harapdálva nyitom meg az üzeneteket, melyek csupa nagybetűből állnak. Tele vannak leszidással, azzal, hogy mégis hogy képzelem, meg hogy még Shelley sem veszi fel a telefont.

Az ég szerelmére, 19 éves vagyok! Ha pár évvel fiatalabb lennék még megérteném, így viszont képtelen vagyok rá. Mikor fogják fel végre hogy nem vagyok már gyerek? Szórakozni jöttem ide, és nem úgy hogy a szüleim percenként ellenőrizni akarjanak.

Mégis nyer a félekanyától ösztön. Félszemmel az időre pillantok a telóm balfelső sarkában, míg nagyujjam a hívásgomb felett pihen. Vajon alszik este fél11kor, vagy a telefon felett csücsül? Szerintem a második.

Elnyomom a cigimet egy kisebb kőben, s  a fülemhez emelem a készüléket. Az alig csörög ki egyet, máris hangos ordítás fogad a túloldalról. Még szerencse, hogy megedződtem a koncert alatt. 

- ÉS HA TÖRTÉNT VOLNA VELED VALAMI? EGY DOLOGRA KÉRTELEK MEG, SIERRA, EGYRE! - kiabál továbbra is anyám, én meg kezdem szégyellni magam. - Hogy hívj, ha odaértetek. Egész héten nem zaklattalak volna.

- Bocs anya, de teljesen megfeledkeztünk róla. Rohantunk, meg minden... - motyogom, remélve hogy hallja a dübörgő zene miatt a háttérben.

- Ezt nem tudod ennyivel elintézni!

Ezután még elmondja ezerszer hogy vigyázzak magamra és legalább 2 nap után hívjam fel hogy élek-e még. Bennem már akkor eldől hogy elfogom felejteni. Aztán letesszük.

Ez a kiadós fejmosás betett nekem, ezek után mégjobban szükségem lenne valami erős piára. Feltápászkodok a földről, s ha nem pillantanék meg egy smároló párt a kordonnak dőlve már rég a bárpultok felé lépkednék. Nincsenek messze,  sőt még a sötétben is látom azt a bizonyos nyilas tetkót. Megrökönyödve bámulom ahogy a punk kezei bejárják az ismeretlen csaj testét, az ajkak, melyek pedig órákkal ezelőtt még engem csókoltak már másnak okoznak örömet. Ketyegőm rettenetesen összeszorul, attól félek megáll a vérkeringésem.

- Na, mi van? - összerezdülök a hirtelen jött hangra, nyomban rákapom a fejem a mellettem ácsorgó Louis-ra.

- Te mióta állsz itt?

- Ahhoz már egy ideje hogy rájöjjek hogy lennél a csajszi helyében. - vonja meg a vállait. - Van tüzed?

Egy egyszerű mozdulattal a szájába rakja a cigarettáját, majd várakozva rám tekint. Rám, akinek most épp az álla a földet súrolja, és majdnem elbőgi magát de gőze sincs min.

- Nincsen. - hazudok könnyedén, azonban átlát rajtam.

- Számomra nincsen csak, mi? - röhög fel jóízűen. - Oké.

A hangosra sikerült nevetés miatt a smacizó párocska is felénk fordul, amit egyáltalán nem akartam. Liam kezei meglepő módon azonnal eleresztik a csajt, még egy lépést is arrébb megy. Felrántom a szemöldököm, úgy nézek vele farkasszemet.

- Már megint te? - nyávogja a szőke barbie baba.

- Menj el. - jelenti ki rezzenéstelen hangon a fiú, mégcsak rá sem néz.

Engem ugyanannyira sokkol ez a mondat, mint a másik csajt, ugyanis elkerekednek a szemei és hisztizni kezd.

- Menj már a kurva életbe, mit nem értesz ezen? - rázza meg a fejét hitetlenül, azt követően meg felénk indul.

- Te szemét! - sipítja még utána utoljára. - Az a kis liba nem jobb mint én!

Automatikusan fordítok hátat, csakhogy megfeledkezek a másik punk-ról aki Liam oldalán áll. Alkarom után kapva megállít, egy mozdulattal visszahúz oda ahonnan indultam. Így pontosan szembe kerülök vele. Elkap a gyűlölet a barna szemeket bámulva. Először a verseny, most meg ez, és lefogadom hogyha nem vagyok itt már rég valamelyikük sátrában hemperegnének.

- Szóval tényleg nincs tüzed? 

Dühösen előkapom az öngyújtómat a táskámból, és cseppet sem óvatoskodva nekivágom a fiúnak. Addig sem kell figyelnem Liam-re.

- Mi a baj, Si? - kuncog fel olyan kibaszott édesen hogy még levegőt is elfelejtek venni.

Nem! Nem hagyhatom hogy játsszon. És minek becézget? Még senki nem hívott engem Si-nek, milyen hülyeség már ez? Mint a spanyol helyeslés, szí.

- Ne hívj már így.

- De, így hívlak.

- Itt van a gyúj... - szól közbe megint Louis, engem viszont már annyira idegesít hogy elküldöm melegebb éghajlatra az öngyújtómmal együtt.

Az vihogva továbbáll, kettesben hagyva engem a haverjával - aki totál bebaszott. Erre utólag rájöttem. Ha józan lenne nem adna beceneveket, sőt nem is heherészett volna olyan aranyosan. Vagyis holmi részeg felindulásból zavarta el azt a Selinát is, vagy kit.

Hirtelen ér ahogy körém csavarja a kezeit, mégis rögtön reagálok és ellököm magamtól. Túl józan vagyok ahhoz hogy hagyjam hogy még egyszer eljátssza velem ezt.

- Mit akarsz te tőlem igazából? - kérdem meg, előre tartva a válaszától. - Mert ha csak szexelni akkor felejtsd el.

- Hát, tudom hogy lefogsz velem feküdni. - vigyorodik el. 

Azonnal faképnél akarom hagyni a tapintatlansága miatt, de már rohadtul elegem van belőle hogy engem mindenki csak rángat. Ingerülten taposok a lábára, de ő abban a pillanatban lesmárol. Esélyem sincs tiltakozni, ha akarnék sem tudnék. Olyan szinten elfelejteti velem egyetlen csókja a dolgokat hogy az nem állapot. Mindenem lúdbőrözik ahogy végigsimít a hasamon, ujjbegyei lassú táncot lejtenek lefelé. Teljesen lefagyok amikor hosszú ujjaival minden kérdés nélkül félretolja a rövidke farmernadrágom, és bugyimon keresztül simít végig a csiklómon.

Esetlen nyöszörgés csúszik ki a számon, elhúzom onnan a kezét. 

- Na ne mondd, hogy nem szeretnéd... - suttogja az ajkaimba, ha nem fognám le már megint megpróbálna felnyúlni nekem. - Na, bébi. Neked az miért rossz ha örömet szerzek neked? Nem vesztesz vele semmit.

Minden porcikám remeg, nagyon nehezemre esik még egyszer ellökni magamtól. 

- Hány lánnyal játszottad már el ezt? - kérdezem, némi keserűséggel a hangomban.

- Még senkit nem ujjaztam meg. Tudod, ez fordítva szokott történni.

- Húha, és most ájuljak el? - emelem fel a hangom.

- Valami olyasmire vártam, igen. - horkant fel, amit rögtön egy csuklás követ.
Pár perc csend után újra megszólal.
- Amúgy mi bajod? Az hogy smárolok más csajokkal is nem csak veled? Hát megbocsáss Si, de nem értem ezzel mi a probléma.
- Ne hívj már Si-nek! - kelek ki magamból, olyan hangosan ordítok rá hogy ismét magamra vonzom a tekinteteket.
- Neked meg nem kéne ennyire görcsölnöd. Mikor fogod fel az agyaddal hogy ez egy fesz... - arcának a színe megváltozik, kitágult pupillákkal konstatálom a helyzetet hogy mindjárt iderókázik.
Hátrébb ugrok tőle, pont időben ugyanis ráokád a fűre. Hörgő hangot hallatva szorítja kezeit a hasához, úgy próbál lenyugodni.
Esküszöm, ezt le kellett volna videózni. Megfeledkezve a nézeteltéréseimről, hangosan nevetek fel, kis híján hátraesek olyannyira sírok a röhögéstől. Könnyeimet törölgetve figyelem a bosszús pillantású fiút. Szerintem még életében nem égett ekkorát lány előtt.
- Erre tényleg innom kell. - sóhajtok fel még mindig kuncogva.
- Gratulálok, szóval azzal hogy megakartalak ujjazni nem értem el semmit, de azzal hogy idehánytam igen. Miből vagy te? - kérdi teljesen lesokkolódva, majd vöröslő fejjel elindul velem együtt a bárpultokhoz.