9. Rész - Piás oldal

Az alkohol teljesen a fejembe száll, még az a bizonyos "akkor most elég" gondolat sem bukkan fel elriasztóként. Jól érzem magam, nem gondolok rosszra, és a tudat, hogy én ülök Liam ölében megnyugtat. Vállára hajtott fejjel húzom le az újabb adag tequilát, a dübörgő zenén kívül csak a fülemben csengő kuncogást hallom. A Jealous a pontosan felettünk lévő hangszórókból szól, aminek a szövege totálisan idevág.

Liam megszorítja a derekam, s miután visszacsúsztatom az üres poharat a pultra, elsöpri nyakamról a hajamat. Automatikusan csuklik oldalra a fejem ahogy szájával megérinti a vékony bőrt, élesen szippantom magamba a levegőt. Először jólesően sóhajtozok, ám amikor szívni kezd egy pontot felszisszenek, mocorogni kezdek a lábain.

- Uh, ezt szerintem ne csináld... - suttogja, majd megharapja a fülcimpám.

Felnevetek a kijelentésén, arcom rögtön lángbaborul ahogy megérzem a fenekem alatt a keménységet. Csak hogy hergeljem szembefordulok vele, és megtámadom kipirult ajkait. Nyaka köré font kezekkel csókolom, míg csípőmmel körkörösen mozgok erekcióján.

- Basszameg. - kap levegőért, lihegve igyekszik normálisan visszacsókolni.

Önelégülten vigyorgok bele a csókba, az egyikünket sem zavarja hogy rajtunk kívül még itt van egy csomó ember. Számomra olyan mintha ketten lennénk, s nagyon úgy tűnik hogy neki is. Vagy már hozzászokott.

Azon nyomban elhessegetem ezt a feltevést, helyette gyorsabb iramban folytatom amit elkezdtem. A punk hosszú, kínzó perceken keresztül még bírja, de aztán megállítja a testemet. Összezárt fogain keresztül préseli ki magából a levegőt, barna szemei csillognak az élvezettől.

Valahogy nem tudok fennakadni azon hogy megfogja a kezem és egyenesen rávezeti a férfiasságára. Sokkal inkább azon hogy mennyire nedves lett a nadrágja.

- Érzed mit csináltál?

Alsó ajkamba harapva nyúlok egy újabb teletöltött pohárért, viszont nem szakítom meg a köztünk kialakult szemkontaktust. 

- Kár hogy erre holnap egyikünk sem fog emlékezni.. - döntöm homlokomat az övének, hangom elkeseredetten csendül fel.

Az elkövetkezendő csendesség sokáig elhúzódik, csak a szemeink kommunikálnak egymással. Ő is tudja. Az fog megmaradni hogy smárolt egy másik csajjal, aztán engem akart megujjazni végül meg elhányta magát és eljöttünk inni. Neki talán még ez sem, hiszen már akkor full részeg volt amikor találkoztunk.

Akaratlanul görbül lefelé a szám, félek hogy holnap visszatér a bunkó, szexet akaró rosszfiú. Sosem fogom megtudni milyen igazából, pia és álarc nélkül.

- Talán jobb is ha nem fogsz rá emlékezni. - vágja rá hirtelen, mire elkerekednek a szemeim.

Értetlenül vizslatom kissé megviselt ábrázatát, magyarázatot várok. Azonban nem kapok. E helyett előhalássza a zsebéből a pénztárcáját, és miután lerakja a pultra a piák árát elkezd kihúzni a tömegből. A székünket rögvest megtámadják, ha akarnánk sem tudnánk visszamenni oda.

- Hová megyünk? - kérdem összezavarodva.

Hunyorogva nézem a lábaimat hogy ne bukjak fel semmiben - vagy senkiben - miközben arra is koncentrálok hogy ne engedjem el a fiú kezeit.

- Ide.

Fellélegezve emelem fel a fejemet. Tüstént rájövök hogy Liam-ék sátrainál vagyunk. Úgy teszek mintha nem tudnám mi készül, pedig épp ebben a percben húzza be magunk után a cipzárt a sátron. Nyelek egy nagyot, dübörgő szívvel hagyom hogy elfektessen a puha takarókon, s smároljon le.

Összekuszálódott barna hajtincseivel játszok, élvezem azoknak a tapintását. Sajnos tisztában vagyok azzal hogy kihasználja hogy nem tiltakozok és megfog dugni, én meg vagyok olyan hülye hogy valóban nem teszek ellene semmit. Dereka köré fonom a lábaimat, közben egyik kezemmel fekete pólójának a szélét kezdem gyűrögetni. Ennek ellenére megállít, elvándorolt jobb kezemet visszavezeti a hajába és megszólal. Mély hangja először bereked, de még így is tisztán értem a szavait.

- Én ma nem fogok levetkőzni.

- Te? - kérdezek vissza bizonytalanul, most már tényleg nem értek semmit.

Esélyem sincs még egyszer rákérdezni, ugyanis nyakamba harapva húzza le rólam a rövidnadrágom. Hátam ívbe feszül a testemen hirtelen végigfutott bizsergéstől, egy kéjes nyögés kíséretében jobban megszorítom a kezeim között lévő hajszálakat.

Puszilgatásával fokozatosan halad lejjebb, s pont ugyanígy szabadít meg a felsőmtől is. Egyre szaporábban veszem a levegőt, attól tartok az ereimben folyó tömérdek alkohol és a túlzott izgalom miatt elájulok. 

Ujjaival végigsimít egyenlőre még bugyival fedett bejáratomon - amely már tocsog a nedvességtől - s egy rutinos mozdulattal kicsatolja a melltartómat. Leejti a fejem mellé a fekete anyagot, majd feljebb mászik, szemeimbe néz. Megremeg a gyomrom. 

Úgy távolítja el az utolsó fent maradt fehérneműt is hogy nem veszi le rólam látószervét. 

- Ááh... - esik hátra a fejem ahogy felnyomja a középső ujját.

Képtelen vagyok arra hogy nyitva tartsam a szemeimet, holott tudom hogy még mindig az arcomat figyeli. Ívbe feszül a testem a következő két ujjat megérezve, ezúttal hangosan nyögök fel. Csukott szemhéjaim előtt színes pontok sokasága futkározik, s mikor azt hiszem ezt már nem lehet fokozni, megtörténik az a pillanat is amit már nem egyszer lejátszottam magamban.

Nyelve is csatlakozik kényeztetésemhez, az azon átdöfött piercing rakoncátlanul mozog a nemiszervemen.

- Liam! - nyüszítek fel hangosan, egész testemmel megfordulnék ha nem fogna rögtön le.

Alhasam feszíteni kezd, az egyik pokrócba markolva igyekszem nyugtatni magam. 

- Gyerünk, élvezz ide baba. - csípteti gyengéden fogai közé lüktető csiklómat, s ezzel egyenesen megadja az utat a csodás érzéshez.

Óriásit nyögök a végén, talán akkorát amilyet eddig még sosem. Az eseményeket emésztem, megállíthatatlanul zihálok a sátor sötét tetejét bámulva. Érzem az izzadságot lefolyni az arcomról.  Most komolyan itt voltunk mindketten tök részegen, ő meg nem dugott meg? 

Összerezzenek ahogy még egyszer megérzem a srác nyelvét ott lent. Hümmögve tünteti el lábaim közül fehér nedvemet, de még ennek hatására is meg kell markolnom a takarót hogy kontrolláljam magam.

Még akkor sem tudok ránézni amikor már közvetlen közelről érzem meleg leheletét. Könnyeimet visszafojtva bambulok előre, jelenleg ismételten azért fáj a szívem hogy had emlékezzek erre az estére. Úgy is, ha józan fejjel az utolsó szemétládáig elfogom hordani magamat amiért hagytam ezt neki.

Nagy levegőt véve fordulok oldalra.

- Hogy-hogy nem? - bököm ki.

- Mit hogy-hogy nem?

Csípőm köré tekeri bal kezét, annak segítségével húz teljesen magához. Halvány mosollyal nyugtázza hogy melleim nekipréselődnek a mellkasának.

- Hogy-hogy nem dugtál meg?

Tiszta fejjel ezt 100% hogy nem kérdezem meg ilyen könnyedén, de mint tudjuk ma más a helyzet. Nagyon más.

- Mert azt mondtam hogy lefogsz feküdni velem a héten. Na, ezt úgy értettem hogy józanon fogsz velem lefeküdni. 

Olyan komolyan beszél, mintha már megtörtént volna. Azt kívánom bárcsak látnám normálisan milyen fejet vág, és nem a sötétben kellene néznem őt.

- Azt mondod? - tudakozódok játékosan, ugyanakkor már bármelyik másodpercben elaludhatok.

- Azt. - mormolja álmos hangon, és miután megajándékoz egy csókkal ő is elalszik.

*

Egészen addig amíg fel nem ébredek minden nyugodt és tökéletes. Nem fáj semmim, nem gondolok semmi rossz dologra, mindössze az otthon rám váró kutyám ugat álmaimban.

De hamar vége szakad.

Szemeim rebegtetve nyílnak ki, a fáradtságtól minden erővel küzd a szervezetem az ellen hogy felkeljek. Fájdalmas morgás csúszik ki ajkaim közül a hirtelen rámzúduló lüktető fejfájás miatt. Szenvedve masszírozom a halántékomat hogy enyhítsek kicsit a kínlódásomon, s feljebb tornázom magam ülő helyzetbe. Körülnézek. Először a tetőtől-talpig fekete felszerelésben alvó valakit pillantom meg, természetesen háttal nekem. Aztán magamat, anyaszült meztelenül.

Egy másodpercre a vérkeringésem is eláll, rémülten kapkodom magamra az eldobált ruhadarabjaimat. Emlékfoszlányok vannak a múlt éjjelről, és bármennyire is szeretném hogy ne Ő feküdjön most mellettem, tudom hogy senki más nem lehet az. Vele futottam össze koncert közben, vele mentem el inni. 
Idegesen túrok a hajamba, hazudnék ha azt mondanám nem szándékosan okozok fájdalmat magamnak annak tépésével. Mitévő legyek? Várjam meg még felébred és magyarázkodjak neki, holott lefogadom hogy ő még arra sem emlékszik hogy találkoztunk? Nem, én nem bírnám elviselni ha a szemeimbe mondaná hogy kibaszottul nem emlékszik semmire. 
Jobb ha csak én tudom - vagyis sejtem - hogy mi történt közöttünk az éjjel. Az egyetlen ami nem hagy nyugodni az az, hogy ő miért nem pucér. Szex után nem szokott a pasi csak úgy visszaöltözni.
Zaklatottságom szívfájdalommal vegyül, ugyanakkor nem értem miért. Nem érezhetek iránta semmit, Dylan is megmondta. Dylan...Mégis mit mondok a többieknek ha visszamegyek? Hova tűntem este?
Alig bírom hangtalanul kivonszolni magamat a sátorból, a lelkiismeret furdalás, a megalázottság és az értetlenségnek hatalmas súlya pihen a szívemen.
A tűző nap megzavarja az álmosságtól még homályos látásomat, össze-vissza ténferegve indulok el a jó irányba. Remélem. Folyik rólam a víz a forróságtól, de az is lehet hogy ez a tegnap fent maradt sminkem. 
Egy fa árnyékában megállok hogy előtudjam halászni a zsebem legaljáról a telefonomat. Alig bírok életet lehelni a szerencsétlen sony készülékbe, mely bűzlik az alkoholtól. Pompás lesz ha még a mobilt is megfürdettem a piában, nemcsak a belsőszerveimet.
10:30
Esélytelen hogy egyik barátom sincsen még ébren. Valaki ott lesz, az a valaki meg nagy valószínűséggel Dylan lesz. Az eddiginél is nagyobb nyomás alatt érzem magam, ahogy megpillantom a sátorhelyünket lever a víz. Basszameg, erre nem számítottam.
Mindannyian ott ülnek a helyünkön, amikor pedig meglátnak abbahagyják a beszélgetést. Megtorpanok előttük, fogalmam sincs mit kellene mondanom. Zavartan köhintek egyet.
- Liam-mel voltál, igaz? - kérdezik szinte egyszerre, engem meg mintha fejbe lőttek volna, lerogyok a pokrócokra.
Hosszú percekig bámulok lefelé, képtelen vagyok belenézni abba a barna szempárba. Azt hittem köztünk marad, mint eddig minden. Bíztam benne, mégis ő hozott a legkellemetlenebb helyzetbe. Mindezt azért mert...miért? Mert nem tartottam távol magam Tőle ahogyan kérte?
Apró ráncokba fut a homlokom, felemelem a fejemet.
- Baj? - intézem a kérdésemet pontosan Dylan-nek, figyelmen kívül hagyva a többieket.
Csúnyán néz rám, farkasszemezésünk elhúzódik egy ideig. 
- Hozok valami kaját. - szólal meg ingerülten, s hogy véletlen se tudjak utánaszólni, villámgyorsan elmegy tőlünk.
- Komolyan hagyod hogy az a szexéhes srác közéd és közé álljon? Több mint 10 éve barátok vagytok Sierra, ne legyél hülye. 
Sírós grimaszba torzul az arcom Shelley lágy hangja hallatán, ajkamba kell harapnom hogy ne bőgjem el magam. Automatikusan csúszna ki a számon hogy nem feküdt le velem az éjjel úgysem hogy mindketten részegek voltunk, éshogy félreismeri őt, de nem tudom figyelmen kívül hagyni mondatának a másik felét sem. Amióta felbukkant az életemben a Punk, a Dylan-nel való kapcsolatom megromlott. 1 napja csak veszekszünk, ráadásul még kiabál is velem amit eddig sosem tett. Összeszorul a mellkasom, remegő kezekkel keresem elő a cigis dobozom. Újra.