28. Rész - Intenzív érzések

- Nem megyek haza! - hőkölök vissza rögtön.

Kiakarok térni teste takarásából, de semmire sem megyek vele - elkapja az alkarom, visszahúz a mellkasára. A pulzusom meglódul, attól félek elgyengülök tőle és hagyom hogy hazavigyen. De nem mehetek haza! Egyenesen öngyilkos küldetés lenne, főleg mert az én szüleimről beszélek.

- Had maradjak itt, Liam. - halkítom le a hangom. - Mi bajod lehet neked abból? Csak két nap.

Arcvonásai megkeményednek, azonban elenged. Piercingjét böködve mered rám, valószínűleg átgondolja a helyzetet. Legszívesebben megkérdezném miért akar ennyire távol tartani magától meg a haverjaitól, csak akkor biztos sírás lenne a vége-már megint.

Szóval csendben maradok. Előbb-utóbb kénytelen lesz megosztania velem a titkait, nem  hallgathat örökké.

Várakozásképp keresztbefonom melleim alatt a kezeimet, szemöldökömet felhúzva várok az ítéletére. Na nem mintha befolyásolna abban hogy itt maradok-e vagy sem. Nekem aztán ne parancsolgasson se ő, se senki.

Kínzóan hosszú percek múltán kifújja a magában tartott levegőt, izmai elernyednek. Megkönnyebbülök, holott még nem mondott semmit.

- Csakis azért hagyom hogy itt maradj, mert akik megtámadtak nem tudnak Niallről. De vasárnap muszáj menned. - megrémiszt a hangjában lévő indulat. Továbbra is fent álló kíváncsiságomat leküzdve bólintok.

- És te...te itt maradsz?

Arcomat elöntik az érzelmek, alig bírom már állni a tekintetét.

- Itt maradunk.

Tudom hogy nem kellene örülnöm, hiszen mégiscsak azért vannak itt hogy ne találjanak rájuk, de megtölt elektromossággal a tudat hogy Liam itt marad velem - és kitudja, talán a hétvége leteltével ellök magától, hogy ne keljen elmondani az igazságot. Szívem összeszorul erre a gondolatra.

Foglalkozz a jelennel, Sierra.

Mély levegőt veszek mielőtt követem őt vissza a házba. Kulcsra zárja az ajtót.

A többiek csipkelődő hangja a tágas nappaliból hallatszik, ebből pedig arra következtetek hogy odamegyünk, punkom azonban csuklóm köré tekeri az ujjait, és a hátsó ajtóhoz húz.

Meglepetten pislogok a hatalmas udvarra. Végigszemlélem a medencét az ugrópadokkal,a jacuzzit, a kosárlabdapályát a rajta guruló több labdával, és a hangfalakkal felszerelt teraszt a túloldalon, amely még mindig Niall házához tartozik.

Liam ad egy kis időt még észhez térek, majd elém áll. Egyből elfelejtem az előbb látott dolgokat. Elveszek a szemeiben, meg az összes többi részletben. Újra elönt az az érzés, hogy meg kell érintenem. Szükségem van az érintésére.

Dereka köré fonom a kezeimet, úgy bújok hozzá hogy teljesen nekisimulhassak. Válaszképp ő felfuttatja ujjait csupasz kezemen, s könnyed mozdulattal lecsúsztatja trikóm vékonyka pántját a vállamról. Megérzem puha ajkait a vállam és a nyakam találkozásánál, erre kénytelen vagyok megmarkolni farmerdzsekijének széleit. Lecsukódnak a szemeim ahogy már a fülem mögötti területet csókolja, egész testemet égeti a forróság.

- Láthatlak megint? - leheli a bőrömre. Kiráz a hideg, a hangszálaimat mintha elvarázsolták volna.

Már a másik pántot sem érzem a helyén. Hangszálak hiánya révén hevesen bólogatok, és mikor ezt megtettem, egy pillanatra elhúzódik tőlem, de csak annyi időre hogy a jacuzzihoz vezessen.

Szívem a torkomban dobog ahogy újra karjai közé fon, ezúttal már teljesen leveszi rólam a spagettipántos felsőmet. Láthatóvá válik bordó melltartóm. Barna szemeiben kisfiús vágy tükröződik, ezen pedig akaratlanul is elmosolyodok. Ez fel sem tűnik neki, sóvárgása minden mást elködösít maga körül. Tenyerét az ágyékomhoz vezeti, végigsimít a lábaim között, majd kigombolja  rövidnadrágomat.

Élesen szippantom be a levegőt. Szeretnék én is kezdeni valamit, azonban remegő végtagjaim nem engedelmeskednek nekem. Erősen szorítom a dzsekit, már-már alig érzem az ujjaimat.

Amint a farmerem lecsúszik a lábamról kilépek belőle, így már az ugyanolyan színű alsóneműm is megfigyelhetővé válik előtte. Lerúgom a talpamról a fent maradt topánkámat. Kellemes érzés a bőrömnek a puha fű érintése.

Liam minden mozdulatomat figyelemmel kíséri, attól tartok teljesen elfeledkezik arról hogy ő még tetőtől talpig ruhában van. Egymás szemeibe bámulunk, későbbre viszont megelégelem a várakozást és a nadrágja gombjához nyúlok. Ekkor észbe kap, szinte másodpercek alatt lerángatja magáról a ruháit a boxere kivételével. Tekintetem elidőzik izmos testén, mellkasa alatt kezdődő tökéletesen kidolgozott kockáin, tetoválásain, sőt még a meglőtt sebét eltakaró kötésen is. Vadul dúlnak bennem az érzelmek, majdnem kiharapom a saját számat V vonalát elnézve. Önelégült vigyor ragyog fel az arcán, megjelennek régen látott nevetőráncai a szemei sarkában. Újfent elönt a melegség.

Követem fel a jacuzzi falépcsőin, onnan meg rögtön a közepes hőmérsékletű vízbe. Semmit sem segít azon hogy lehűthessem magam, főleg hogy punkom amint elhelyezkedik a sarokban az ölébe húz. Rutinos mozdulattal megnyom egy gombot a válla mellett, amivel elindítja a víz pezsgését.

Mikor Liam a melltartóm csatjához nyúl kissé visszahőkölök, szemeimmel végigpásztázom a ház ablakait. Követi a tekintetemet.

- Ugyan már. - nevet fel. - Nem fognak kukkolni, vagy ha mégis akkor legalább lesz valami jó a napukban.

Remélhetőleg a víz zubogása elnyomja szívem zakatolását, még mindig habozok. Mi van velem?

- Si? - végigsimít a combomon, hangja megtelik aggodalommal a hallgatásom miatt.

- Minden oké. - oszlatom el gyorsan a kételyeit, belenézek a szemeibe.

Felbátorodva megfogom a víz alatt, mire meglepett nyögés csúszik ki ajkai közül. Nyaka köré fonom a kezeimet hogy megcsókolhassam. Nyelveink összegabalyodnak, lehunyt szemekkel élvezem lágy csókjait a számon. Eltűnnek a gátlásaim, hagyom hogy kicsatolja a melltartómat és kihajítsa a fűre. Masszírozni kezdi a melleimet. Belenyögök a csókunkba, öntudatlanul harapok alsó ajkába.

- Ez tetszik, mi? - kérdi, hangja az eredetinél sokkal mélyebb.

- De még mennyire - hajolok a füléhez, majd csókokkal lepem el az állcsontjától a nyakáig. Rövid, puha szőrszálak bizsergetik nyelvem.

Melleim közé csókolva dereka köré vonja lábaimat, így lüktető középpontomnak feszült merev férfiassága, én pedig elveszítem a fejem. Zihálva markol a fenekembe, ajkaink ismét egymásra találnak. Csípőm jobban az övének billentem. A bennem lobogó olthatatlan tűz magasabb fokra lép. Jobb kezét a tarkómnál lévő hosszú tincsekbe temeti, mialatt megint  önfeledten csókolózni kezdünk.

A körénk gyűlt rózsaszín ködöt azonban megfakítja az udvari ajtó nyílása. Riadtan rántom el a fejem, mellkasomat pedig teljesen nekinyomom Liamének.

Louis áll az ajtóban, ésbár nem látom túl jól az arckifejezését, bizonyára tudta mibe sétál bele. Cseppet sem zavartatja magát, egyszerűen a jacuzzi mellé sétál és végigvezeti tekintetét a párosunkon. Lángvörös lehetek zavartságomban, ellenben Liammel, aki úgy kezeli a helyzetet mintha semmi különös nem történt volna.

- Biztos nagyon fontos dolog történhetett ha félbeszakítottál. - vonja fel a szemöldökeit a punk, várakozóan tekint a haverjára.

A fiú megvakarja a tarkóját, egy pillanatra rámvillannak a szemei, aztán megszólal.

- Itt van Zayn.

Liam egész teste megfeszül, ebből nem sejtek sok jót. Szívverése is felgyorsul.

- Liam? - szólítom meg, tekintetem megtelik aggodalommal.

Továbbra is dühösen mered előre, majd hirtelenjében leemel magáról, ügyelve arra hogy a kötését ne érje víz. Kisebbet morgok, kezeimet azonnal csupasz melleim elé helyezem, eltakarva Louis égető tekintete elől.

- Maradj itt. – utasít a srác, miközben elkezdi magára kapkodni a ruháit, cseppet sem törődve azzal hogy még nedves a teste. 

Farmernadrágja látványosan átázik, egyedül fehér pólójának mellrésze marad száraz.

- Jó. - sóhajtom, bár nem tetszik a dolog.

Megakarom nézni magamnak ezt a Zaynt, csakhogy lássam ki az a szemétláda aki életveszélybe sodorta a fiút akit szeretek.

Egészen addig nézem a két punk távolodó alakját, ameddig el nem tűnnek az ajtó mögött, aztán akcióba lendülök. Kimászok a jacuzziból, magamra kapkodom a ruháimat – melyek nekem is csurom vizesek lesznek – aztán az ablakhoz sétálok. Óvatosan emelem fel a fejem, először épp hogy csak látok valamit, de amikor megbizonyosodok róla hogy nem fognak meglátni, felkönyökölök az ablakpárkányra. Niall és Harry nekem háttal állnak, tőlük srégen pedig a többi tagja a bandának. Liammel és Louisval szemben áll az a bizonyos 5.tag, kizárólagos alapon Zayn. Felsőtestén lóg fekete felsője, ugyanolyan színű szaggatott nadrágja viszont megfeszül vékony lábain. Jobb karját ugyan tetoválások fedik, a balját is egy kevés, rajta mégis látszik hogy nem képviseli a punk stílust. Kilóg a többiek közül. Épp fekete hajába túr, gúnyos vigyort varázsol idegesítően tökéletes képére, és Liamre bámul. Összerándul a gyomrom.

Nem hallok semmit a beszédből amit folytatnak, már csak azt látom ahogy a punkom nekiront a srácnak, egyenesen telibe találja a pofacsontját. Hátratántorodik, barna szemei gyűlölettel telnek meg ahogy megdörzsöli borostás arcát az ütés helyén. Mégsem üt vissza.

Vadul doboló szívvel követem az eseményeket. Liam ökölbe szorítja a kezeit, dagadó erei kiemelkednek a karján. Újabb ütésre készül, azonban mielőtt megtehetné, Louis és Harry két oldalról lefogja. Eleinte küzd, kiabálva igyekszik Zayn közelébe kerülnie, egy-egy szót még én is értek. Mindez alatt a fekete hajú pedig karba tett kézzel áll előtte, gyűlöletéhez társul a szánalom is. Rohadtul felidegesít, hogy mer így nézni rá, de attól már fosik hogy visszaüssön.

Minden porcikám remeg azért hogy bemenjek és lekeverjek neki én is egy pofont, de bizonyára oka volt annak hogy nem akarta hogy bemenjek. Zayn nem tudhatja meg, hogy Liamnek van egy gyenge pontja. Az lennék? – merül fel bennem a kérdés.

Melegség tölt el erre a gondolatra, de sajnos csak néhány másodpercre. Mellkasomra visszatelepszik a tehetetlenség jól ismert érzése, ettől pedig újra rosszul érzem magam. 

Megdermedek ahogy Niall hátra fordul az ablakhoz, mintha megérezte volna hogy ott állok. Nagyokat pislogva meredünk egymásra, kék szempárjából süt a düh. Fejével gyors mozdulatot tesz - ezzel jelezve hogy tűnjek el, méghozzá gyorsan.

Még utoljára punkomra tekintek, majd a hangfalakkal felszerelt teraszhoz veszem az irányt. Remélem nyitva van az ottani ajtó.
A kétszárnyú, üvegezett bejárat könnyedén kinyílik. Megkönnyebbülve lépek be a hűvösre, és körülnézek. Tegnap éjjel Niall eddig nem vezetett el, hiszen mindketten valamelyest fáradtak voltunk, mire pedig végigjártuk volna ezt a palotát már reggel lett volna.
Jobb oldalamon több ajtó sorakozik, balomon pedig egy hatalmas terület bárpulttal. A helyiség plafonjára diszkógömb van szerelve, a sarkokban hasonlóak a hangfalak a kintiekhez. Szóval itt tartják a házibulikat. Ez az egész rész körülbelül akkora mint a mi házunk.
Végigmegyek a termen, s ekkor meghallom a távolról jövő kiáltozást. Megtorpanok. Liam még mindig ordibál, bár nem tudom beazonosítani merről jön a hang. Előttem egy hosszú folyosó húzódik, utána az egyetlen lehetőség hogy balra fordulok. Valószínűleg onnan.
Minden arra késztet hogy induljak el a hang irányába, mégsem teszem. Ha Zayn nem tud a létezésemről, annak úgy is kell maradnia.
Nagyot sóhajtva fordulok meg hogy leüljek a bulihelyiségben látott bőrkanapék egyikére, csakhogy egy kemény mellkasba ütközök. Felsikoltok ijedtemben, vadul doboló szívvel nézek fel a fiúra. Megkönnyebbülök Niall láttán, elernyednek ökölbe rántott kezeim.
- Nem kéne ott lenned a többiekkel? - vonom fel a szemöldököm. Ketyegőm még mindig nem nyugodott le teljesen.
- Jobb ha itt vagyok veled, mielőtt úgy döntesz hogy odamész. - ró meg. - Zayn simán észrevett volna téged az ablakban.
Felsóhajtok. Újfent annyi kérdésem lenne, s úgy érzem talán Niall ismét megválaszolja nekem azokat. Fejemmel a fekete kanapék felé bökök, mire veszi a célzást és rögtön leülünk a kényelmes felületre. Teljességgel belesüppedek.
- Kérdezhetek?
- Csak tessék.
Tengerkék szemei érdeklődve cikáznak az arcomon, várja hogy folytassam. Azért ott rejtőzik ábrázatán a gyanakvás is, szóval tuti hogy nem fogok minden kérdésemre választ kapni.
- Mekkora a baj? És Zayn miért jött?
Idegesen fújtat egyet, megvakarja a tarkóját. Már nem néz rám. Gondolom, gondolkozik mennyit árulhat el nekem.
- Kérlek, Niall. Nem mondom el Liamnek, de muszáj tudnom! - kérlelem.
- Már így is túl sokat mondtam. Nem akarlak mégjobban belekeverni.
- Az egésznek a közepébe csöppentem!- próbálok aránylag higgadt maradni. - Az a legkevesebb, ha tudom mi folyik itt.
Habozik, azonban pár perc csend után beszélni kezd.
- Zaynnek kellett a drog, ő maga viszont nem tudta megvenni, mert összetűzésbe keveredett a dílerrel. Szóval Liaméket kérte meg hogy lopjanak a pasitól folyamatosan, amiért az nem volt hajlandó eladni Zaynnek az áruját. Amolyan bosszú-mániás ez a fasz. Szóval Liamék loptak, Zayn meg fizetett nekik cserébe. Azt meg persze nem említette hogy a drágalátos díler egy elmebeteg, és ölni is képes ezért. 1 éve kezdődött ez az egész, csak akkor még nem tudta kik lopnak tőle...egészen két héttel ezelőttig. Lebuktak, üldözni kezdték őket, és így jött az ötlet hogy muszáj meghúzniuk magukat egy időre.
A fülem mögött érzem lüktetni a véremet, hatalmasat nyelek. Szavak nem jönnek ki a torkomon. Nem csodálom hogy Liam nem volt hajlandó beszélni az életéről. Shelleynek igaza volt vele kapcsolatban.
Üveges tekintettel bámulok le a padlóra, igyekszem megemészteni a hallottakat.
-...Zayn pedig azért jött hogy lopjanak megint. Nem csodálhatod miért akadt ki ennyire Liam.
- Ez normális?! - fakadok ki. - Liam majdnem meghalt miatta! És még van pofája....
Könnyek csípik a szemeimet, minden erőmmel azon vagyok nehogy elbőgjem magam, csakhogy eltörik a mécses amikor Niall közelebb húz magához, és nyugtatólag dörzsölgetni kezdi a hátamat. Erőtlenül dőlök a vállára, s tenyerembe temetem az arcomat. Záporesőként potyognak ki a könnyek amiket túl régóta magamban tartok. Valójában nem csak ez miatt sírok, hanem minden miatt ami kevesebb mint 1 hét alatt történt. Fáj.